„Cancel culture”, az új európai érték

„Az Európai Tanács 2021. június 24-25-i ülése történelmi jelentőségű volt, de nem azért, amiért elsőre gondolnánk. Míg egyesek a magyar kormánynak a »közös értékek« elleni sokadik támadásával szembeni védekezést látták a dologban, mások az egyoldalú médiavisszhang közepette, aggodalomra okot adó fejleményt véltek látni: a »cancel culture« hivatalos megjelenését az EU legmagasabb politikai szintjén. Első pillantásra egyszerűen abszurdnak tűnik, hogy az EU csúcsvezetői egy szigorúan nemzeti üggyel foglalkoznak. A találkozó végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cancel culture, azaz az »eltörlés kultúrája«, a Nyugat kulturális rákfenéje legitim politikai módszerré vált.

Szomorú, de igaz, hogy az EU reakciója pontról pontra követi a társadalmi igazságosság harcosainak kézikönyvét: Érzelmek érvényesülnek az észérvek felett, érzések a tudás felett, gyors ítéletek a vita felett: az aktát már azelőtt lezárták, mielőtt még megnyitották volna. Magyarország törvénye nyílt diszkrimináció, erről nincs mit többet mondani. Senki sem hallgatta meg Orbánt, és kétlem, hogy bárki is elolvasta volna a törvényt, nem volt kétoldalú egyeztetés a kormányzati szereplők között. Magyarország érveit nem is vették figyelembe. Pedig van néhány: Mi van a szülők jogával, hogy a saját meggyőződésük szerint neveljék gyermeküket? Elutasítva! Nem tudjátok mi a különbség tűrés és támogatás között? Nem leszel meleg csak azért, mert megnézel egy filmet (mondta Bettel, Luxemburg miniszterelnöke)! Valószínűleg ez így van, de ha tíz év alatt az Egyesült Királyságban 3000%-kal, Svédországban pedig 1500%-kal nőtt a nemváltó kezelések száma, akkor talán lehet egy szavunk a transzpropagandát illetően, nem?

Azt tanítani az iskolákban, hogy a férfinak és a nőnek lenni pusztán kulturális konstrukció, és hogy a lányoknak lehet pénisze, a fiúknak pedig vaginájuk, tudományosan téves elképzelés. Olyan, mintha azt mondanánk a gyerekeknek, hogy a Föld lapos, nem igaz? Ez káros lehet a gyermekek fejlődésére. Hagyd csak, szabadnak kell lenned, hogy az legyél, aki akarsz, és azt szeresd, akit akarsz, pont! Lehet, de a nők nők akarnak lenni, és nem »menstruáló személyek«, a transz aktivisták szinte szó szerint zaklatják őket, amikor emlékeztetnék őket, nem igaz? Csitt, ne szabj gátat a történelem menetének!

Felejtsd el a törvényt, ez egy társadalmi, média és erkölcsi ítélkezés: pár órával a vita kirobbanása után a meccs véget is ért: a magyar törvényjavaslat »egyértelműen diszkriminatív« és »ellentétes az Európai Unió összes (igen, az összes!) alapértékével«. Nem kevesebb. Általában hónapokig, ha nem évekig tart, amíg a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít. Ezúttal elég volt néhány óra is. De várjunk csak, az oktatás nem nemzeti hatáskör, ez valóban az Európai Tanács hatáskörébe tartozik? Nem számít, ez most nem a törvényről szól, te nagyokos, a közös értékek forognak kockán, ez erkölcsi kérdés! Igen, de a Szerződés 5. cikke világosan kimondja, hogy »az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el«, ez fontos, nem? És persze a szülő neveléshez való joga is benne van az EU Chartában, ugye? Biztos, hogy Brüsszelnek kell eldöntenie, hogy a magyar gyerekeket hogyan tanítják az iskolában a szexről? Az uniós értékek egyetemesek, hitetlen, és különben is, ki vagyok én, hogy ellentmondjak a médiának? Valóban jó érv, a közösségi oldalak és a média elsőként mondták ki az maguk elfogult és megmásíthatatlan igazságát.

A végső cél: megalázás, megbánás és...az eltörlés: Rutte miniszterelnök volt a szólista a rituálé utolsó szakaszában. »Az a célom, hogy térdre kényszerítsem Magyarországot«, »Szégyellem, hogy emellett a fickó mellett ülök« – jelentette ki diplomatikusan, miközben a kórus másik 16 tagja a Hungxit-ot zengte. Magyarország megkérdőjelezett egy dogmát, és nem bánta meg azonnal a bűnét. Ezért nem elítélték, hanem rögtön törölték az állam- és kormányfők.”