Nem a választói elvárások formálják a hadrendet, hanem háttéralkuk során, álságos módon dől el a végleges felállás.
A futball-Eb csatazajában, pontosabban a győzelemmel felérő döntetlenmámorban kissé elcsendesült a belpolitikai hullámverések. Pedig az ellenzék a közéleti uborkaszezonban is gőzerővel szervezi vadiúj akcióját, az előválasztást.
2018-ban, illetve a szerencsi időközin az „összefogás” csodafegyverében bíztak (és csalódtak), idén pedig kaliberváltás történt, itt a mágikus előválasztás. Az ellenzéki gigaprojekt eredeti célját tekintve a széttartó politikai erők összekovácsolását segíti, hogy a pártérdekek ne zilálhassák széjjel a 2022-re kiforralt egységfrontot. A legesélyesebb jelöltek csúcsdemokratikus körülmények közti kiválasztása biztosíthatja a tökéletes támadóalakzatot, miközben elhallgattathatja az egyéni ambíciókat. Tulajdonképpen afféle főpróba lehet a jövő tavasz előtt.
Csakhogy az eredeti koncepciót hamar széttördelte a politikai taktikázás;
a DK-tól a Jobbikig. Az egyszeri ellenzéki érzelmű szavazónak így esélye sincs kiválasztani a szívének tetsző jelöltet, hiszen folyamatos szűkül a kínálat. A visszalépések sorozatában különösen pikáns a Jobbik jelölt-jelöltjeinek visszatáncolása az esélyesebbnek gondolt (vagy azzá tett) DK-s aspiránsokkal szemben, ami az egykor volt nemzeti radikálisok teljes karaktervesztését húzza alá.
Kisebb bukkanók ugyan előfordulnak a mesterterv végrehajtása során, a DK-s brain robbery elszívta Molnár Gyulát a szociktól, illetve Szakács László is elkezdett Gyurcsányék felé gravitálni. Viharzóna még a sokat megélt Zugló is, itt Tóth Csaba próbálta lapátra tenni riválisát, Hadházy Ákost, de ez a játszma még nincs lejátszva. A legtöbb helyszínen azonban úgy tűnik, zajtalan a visszarendeződés. Sőt, ahogy összefoglaltuk, még a kívülállóságára kényes Kutyapárt is erős nyomás alá került, hogy ne legyen kerékkötője az összesimuló ellenzéknek.
Eközben a listavezetőségért is zajlik a taktikai csata, amiben az országos szinten kimutathatatlan támogatással rendelkező miniformációk jelöltjei is érdekeltek, így Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is. Utóbbit nem tudta annyira megsemmisíteni a Partizánból érkező baráti tűz, mint Fekete-Győr kollégáját, bár őszintén szólva „nem tudom”. Egy biztos: Dobrev Klára incidensektől sem mentes turnésorozatba fogott, Karácsonyt pedig szemmel láthatóan
Az előválasztás tehát már elindítása előtt besült koncepció, legalábbis, ha a legesélyesebb jelöltek megtalálását tekintjük. Nem a választói elvárások formálják ugyanis a hadrendet, hanem háttéralkuk során, fehér abrosznál dől el a végleges felállás.
Másfelől nézve ugyanakkor a jelenlegi események erős üzenetet közvetítenek: az ideológia különbségek annyira haloványak, a jelöltek annyira csereszabatosak egymással, hogy igazából tökéletesen mindegy is, ki milyen pártlogó alatt indul. Szakpolitikai viták, eltérő programpontok nincsenek, a valaha volt ellenzéki pluralizmust kinyírták a görcsös hatalmi motivációk. Kérdés persze, az így összeterelt kényszerkoalíció kitart-e egyáltalán 2022-ig, vagy a hatalmi vágyak és személyi ambíciók szétfeszítik azt. A mérkőzés nyitott, izgatottan várjuk a fejleményeket.