A feminista heterofóbia

„Talán túlságosan is bevallottan kisebbségi állásontot képviselek a feminizmuson belül, és nem kívánom azt sugallni, hogy a heterofóbok győzedelmeskednek és a férfiakat a kihalás veszélye fogja fenyegetni – akár mert fizikailag kiirtják vagy mert az élet minden aspektusának átpolitizálása által ignorálják a létezésüket. Nem, nem akarok ilyen messzire menni. Azt viszont tartom, hogy a heterofóbia nyelvezetét, ami meghatározó a feminista írásokban, komolyan kell venni. Egy másik embercsoport irányába dédelgetett gyűlölet nem lehet elfogadottabb a nők szájából, mint a férfiakéból, és nem lehet elfogadottabb a feministáktól, mint a Ku Klux Klantól. 

Válaszolhatná bárki azt, hogy túl sok okom nincs a figyelmeztetésre. A heterofóbok nincsenek hatalmon. Nincsenek olyan pozícióban, hogy ránk kénszerítsék elképzeléseiket. Bizonyos értelemben ez persze igaz. Nincs az a vezető politikus, aki a heterofóbiát képviselné. De gondoljunk csak bele, hogy milyen jelentőségre tettek szert a feminista eszmék! Ma olyanok is ismerik és elfogadják ezeket az eszméket, akik nyilánvalóan nem tartják magukat szélsőséges feministának, és akik talán azt sem tudják, honnan ered a retorika, amit használnak, mivel az annyira sikeres volt abban, hogy értelmesnek és kívánatosnak, a nők szükséges védelmezőjének mutatta fel magát.

A szexuális zaklatásra vonatkozó jogszabályok és törvények az iskolában és a munkahelyen világos példái annak, hogy a feminista elméletieskedés milyen valódi erőt képvisel a hétköznapi életben. A férfiak és nők közti viszony „problematizálva” lett, annyira, hogy minden szó, minden gesztus veszélyeztetheti a nőket. Ha régen a nők férfiakra vonatkozó panaszait ritkán vették komolyan, akkora mára a dolgok 180 fokot fordultak. Ez nem csak a társadalmi normákban bekövetkezett szimpla fordulat, vagy a hivatali etikett változása. Mint azt láttuk a második részben, emberek vesztették el a munkájukat gyenge vagy teljesen hamis vádaskodások alapján. Ezektől a férfiaktól (és néhány nőtől) megtagadták a megfelelő eljáráshoz való jogot. És vannak feministák, akik teljesen nyíltan és komolyan igazolhatónak tartják mindezt. Az ő szemükben ez az eljárás, akárcsak a szólásszabadság, a patriarchátus eszköze.”

(Részlet Daphné Patai Heterophobia című kötetéből. Daphné Patai amerikai irodalomprofesszorral itt olvasható interjúnk.)