Vádirat

„De lassan megszoktuk, hogy mindent lehet. Hogy a demokrácia összes tartópillérét le lehet rombolni. Hogy egy félig-meddig írástudatlan gázszerelőből – aki történetesen Orbán Viktor falubelije és barátja – néhány év alatt lehet az ország leggazdagabb embere. Hogy a miniszterelnök tanácsadója szégyenérzet nélkül mondhatja ki, hogy a korrupció az Orbán-rendszer »legfontosabb politikája«. Hogy a legfontosabb pozíciókba egyre felkészületlenebb és tehetségtelenebb emberek kerülnek, akik kizárólag Orbán kegyéből vannak ott, ahol vannak. Ez a kontraszelekció odavezetett, hogy az államigazgatás teljesen bénult, az alkalmatlan és megfélemlített janicsárok nem tudnak és nem is mernek döntéseket hozni.

S hogy mindennek mik a következményei, azzal most, a járvány idején szembesülünk. Miközben az egészségügyi és szociális szférában dolgozók és a pedagógusok, gyakran egészségüket vagy akár életüket kockáztatva küzdenek az áldatlan körülményekkel, az államigazgatás alig működik. Jól láthatóan teljes a káosz, már régen kicsúszott a kormányzati szervek kezéből az irányítás. Alkalmatlan és döntésképtelen embereknek kellene határozottan, hatékonyan és szakmailag felkészülten döntéseket hozni a napról-napra változó veszélyhelyzetben. De nem mernek dönteni, mert sem felkészültségük, sem a bátorságuk nincs hozzá.   

Marad az összevissza beszéd, a titkolózás és a hazudozás. Így történhetett meg, hogy a második hullám idején Magyarország a világ hatodik legrosszabban teljesítő országa lett. Mi vagyunk az egyik ország, ahol lakosságarányosan a legtöbben haltak meg. Most pedig, amikor megérkeztek az első szállítmányok az oltóanyagból, mindennél világosabban látszik a teljes káosz. Nevezetesen, hogy az állam képtelen megszervezni az oltást. Mert felkészületlen és működésképtelen. Más országokban már ősszel készen állt az oltási terv. Nálunk azonban az egészségügyi kormányzatnak jól láthatóan mind a mai napig fogalma sincs arról, hogy hogyan, hol és kik fogják beoltani a lakosságot.”