„Az én gyerekoromhoz is hozzátartozott a Heti Hetes így örömmel vártam és néztem meg Gulyás Marci és a Partizán visszaemlékező műsorát, de ahogy folyt le az adás szép lassan az öröm kezdett komorsággá válni, ami tegnap este óta itt maradt bennem, és kezdi lassan a szomorúság átvenni a helyét.
Hát tényleg ennyire 0 reflexióval rendelkezik a magyar értelmiség elitje? Hát mit várjunk felelősség címén a politikusainktól, ha egy rossz viccért se vállalják a felelősséget a magyar televíziózás meghatározó arcai?
A Heti Hetes a 2000-es évek legmeghatározóbb politikai műsora volt, az ország lakosságának 10-20 százaléka nézte adásonként. Ami ott téma lett, az utána téma lett a családokban, a munkahelyeken, az utcán.
Ahogyan ők ott beszéltek úgy beszéltek adott kérdésekről utána az emberek.
Számomra egészen ijesztő, hogy ezt a terhet 20 év után se vállalják be ezek az emberek. "Mi csak szórakoztatni akartunk" mondják, de ez olyan mint egy cserbenhagyásos gázolás után mondaná a vezető, én csak vezetni akartam. Persze a Heti Hetes nem volt cserbenhagyásos gázolás, sokat kapott tőle ez az ország, de a sok jó mellett rosszat is, és mindkettő felelősségét fel kell vállalni. Nem csak a szórakoztatásét, hanem a politikáét. Ha tényleg ennyire tudatlanul végezték a munkájukat az ott fellépők, akkor mennyire lehetünk biztosak, hogy jól végezték.”