Tíz év múlva: gondolatok Európa jövőjéről

„Európa hirtelen szembesült azzal, hogy mennyire kiszolgáltatottá vált. Kínára voltunk utalva maszk, lélegeztetőgép, egyéb orvosi kellékek, gyógyászati alap-, és segédanyagok tekintetében. A 21. század második évtizedére Európa oda jutott, hogy hetekig képtelenné vált egy kis darab rongy beszegésére, vagy arra, hogy egy olyan technikailag alapszintű gépet legyártson, mint a lélegeztetőgép.

Nagy tanulság ez. Remélem, Európa észhez tér és tanul belőle. Iparunk kiszervezését abba kell hagyni. A termelést vissza kell hozni, és legalább az alapszükségleti cikkek előállítására képesnek kell maradnunk.

Európának fel kell fognia, hogy a régi dicsőség nem segíti meg abban, hogy a globális kereskedelmi, ipari és technológiai versenyben helyt álljon Kínával, Indiával, Afrikával, vagy Dél-Amerikával szemben. Hogy is mondta a híres divattervező, Karl Lagerfeld? A tavalyi kollekcióra senki nem ad hitelt! Versenytársaink lendületben vannak, jól, sőt jobban képzettek, harapni akarnak, és nem lesznek ránk tekintettel. Sürgősen javítanunk kell pl. az oktatáson, amely egyre alacsonyabb színvonalú, egyre több bölcsészt és egyre kevesebb természettudóst, illetve mérnököt, informatikust stb. képez, mert az ázsiai diákok minden téren leköröznek bennünket.

A kevesebb sokszor több

Az Európai Egyesült Államok bürokratikus, a nyugatiak által dominált, német vezetésű birodalmának utópikus vágyálmáról tegyünk le. Érjük be azzal, hogy a legkisebb közös többszörös elvét alkalmazva, az Osztrák–Magyar Monarchia mintájára, a közös ügyeket a közös hadügyre és külpolitikára, és az ezeket fedező pénzügyekre korlátozzuk, a többit pedig a szuverén nemzetállamok hatáskörében hagyjuk. Ez persze szembe megy a mai: sokat markol, keveset fog gyakorlattal. Élvezzük a közös piac nyújtotta gazdasági előnyöket, de szakítsunk a kulturális és morális imperializmussal. Különben az eljövendő évtizedben újabb kilépések, blokkolások, széthúzások és mindezek következtében erőtlenségben lesz részünk. Ha azt akarjuk, hogy tíz év múlva legyen európai védelmi képességünk, ami az önálló külpolitika előfeltétele, azonnal neki kell állni a létrehozásának. A hadseregfejlesztés pedig szárnyakat adhat az innovációnak és kihúzhatja a gazdaságot a gödörből. Többet és jobban kell dolgoznunk, növekedési pályára kell állnunk, ha a jelenlegi életszínvonalunkat meg akarjuk tartani. De ami a legfontosabb, vízió és ebből következő stratégia kell. Ezek nélkül ugyanis nincs közös politika, ha nincs közös politika, nincs közös politikai közösség, ha nincs közös politikai közösség, nincsenek közös értékek, nincsenek közös érdekek, vagyis nincs közös Európa.

Fontos évek állnak előttünk!

Használjuk ki.”