Hajó és tündérke

„Álmentőnő, álstatisztika, álhalálozási számok, hamis vádak, álkrumpliszsák, valódi büdös bunkók és hamisított levelek, Teller Ede állevelétől Orbán Viktor soha el nem mondott beszédéig. Ezek ilyenek, így állnak össze, ilyennek születtek. Különös anyagból vannak gyúrva, és mi tudjuk, mennyire különösből… És pontosan így is kell ezekhez viszonyulni. Teljesen felesleges észérvekkel vitatkozni – ugyan vajon miféle értelmes emberi vita folytatható egy Jakabbal, egy Szabó Tímeával, egy Hadházyval, egy Tordaival, egy Korózzsal vagy egy Ujhelyivel? Pont semmilyen.

Éppen ezért marad a félrenézés, a szekunder szégyenérzet, valahányszor ezek megnyilvánulnak. S persze az a kötelesség, hogy minden egyes alkalommal elmondjuk az ország normális közösségének, hogy mivel mi a helyzet, mivel hányadán állunk, milyen ügyben mit tervezünk. Ez a fontos, akkor is, ha közben a háttérben ezek ordibálják, hogy »hajó!«, »hajó!«.

Amúgy van egy másik anekdota, ami rendkívüli módon illik ide, és tökéletesen megvilágítja a lényeget:

A patkánymama sétáltatja kicsike patkányleánykáját a csatornában. Félhomály van és büdösség, és egyszer csak elrepül a fejük felett egy denevér. Mire a patkánymama:

– Nézd csillagom! Tündérke!

Na most, könnyen elképzelhető, miszerint Ujhelyi mindezt elolvasván, holnap levelet ír az elvtársainak Brüsszelbe, és arról értesíti őket, hogy őt még a kormánypárti sajtóban is tündérkének minősítik.

És igaza lesz…”