Az európai jogállamiságról – Legyen ideológiai bunkósbotból valódi atomfegyver

„Hatalmas, szűnni nem akaró csodálkozást váltott ki az örökké haladó táborból, amikor Doktorminiszterelnök egykedvűen kinyilvánította, hogy amelyik ország nem tartja be a jogállamisági előírásokat, annak mennie kell az Európai Unióból. Viccelt? Trollkodott? Ugyan! Csak annyit akar, hogy legyen tétje a kimondott szavaknak, és pont e tét miatt belpolitikai hatalomszerzésre, vagy az új tagállamok pénzügyi kifosztására, eszközként, ne lehessen felhasználni.

Kevés akkora és véget nem érő üresjárat van a kortárs nemzetközi diplomáciában, mint a jogállamiság másokon való számonkérése. Békeidőben tényleg kiválóan el lehet vele ütni az időt, sőt, tét nélkül lehet fitogtatni a saját választóink előtt, hogy »mi« sokkal jobban vagyunk valamiben, mint a suttyó keletiek, hiszen a jogállamiságot igazából meg sem lehet mérni, sosem fogunk lebukni azzal, hogy alaptalanul fölényeskedtünk. Összehasonlító nemzetközi jog még létezik, de összehasonlító és sorrendet hirdető jogállamiság nincs. Ha csak tényleg erről szólna az egész, tulajdonképpen senkit nem zavarna, hiszen a nemzetek, amíg a haladás nem tudja kicserélni az embert egy ember pluszra, továbbra is nemzetállami keretek között fognak versengeni egymással, ahogy az emberek is versenyeznek egymással – amíg engedik őket. (Ha nem engedik a versenyt, mint a kommunizmusban, akkor az ember elbutul és terméketlenné válik, és végül magát lopja meg, hiszen övé a gyár.)

De a jogállamisági piszmogás és duma eszközzé vált, méghozzá versenykorlátozó eszközzé, és emiatt Doktorminiszterelnökúrnak sajnos helyre kell tenni a kontinenst. Mert előállt az a sajátos helyzet, hogy tényleg csak neki maradt meg a józan esze az Unió tagállamainak első emberi között. El kell dönteni, hogy megmaradjon-e az Európai Unió, vagy hagyjuk az egészet a fenébe, mert az mégsem egy szívderítő állapot, hogy még fizessünk is az állandó csesztetésért.”