Elolvastam Donáth Anna Momentum elnökségi leköszönő posztja alatt a kommenteket

„Elolvastam Donáth Anna Momentum elnökségi leköszönő posztja alatt a kommenteket. Nyilván nekem is szimpatikusabb Donáth Anna politikája mint az új elnökség legtöbb tagjáé például Körömi Atittláé. 

De őszintén mi a fene közöm van hozzá? Én nem vagyok Momentum szavazó. De még ha az is lennék, akkor is kicsit nevetséges egy olyan pártnak beszólni egy demokratikus döntés után, amely pártba bárki beléphet, és amely pártban mint látszik, tényleg a tagság le is válthatja az elnökséget.

Másrészt az a táborlogika extrahard, ha egy emberről csak annyit tudunk egy kérdésben nekünk nem szimpatikusat döntött, meg volt Jobbik és Fidesz tag, és ezért nem is magára az emberre, hanem az egész pártra kimondjuk a fatvát. Körömi pár interjúját olvasva egyébként nekem inkább a nem értek egyet vele, de hát ilyen a világ kép rajzolódik ki. 

Népszavazást akart az EU tagság kihirdetéséhez kapcsolodó törvényekről, ezért nem szavazta meg azt, ez felháborító, antidemokratikus! Érezzük ugye ebben a mondatban az ellentmondást?

És hát miért kéne az, hogy mindenkivel mindenben egyetértsek egy párt vezetésében ahhoz, hogy rájuk szavazzak?
Mindezt úgy, hogy egyébként azzal nincs bajunk ha a jelenlegi Jobbikossokkal koalícióra kell lépni.

Nem lehetne, hogy ha egy pártban hoznak egy demokratikus döntését, akkor megvárjuk annak milyen a kifejlete, például, hogy milyen döntéseket hoz majd az elnökség, és az alapján ítéljük meg a pártot (egyébként nekem sincs jó előérzetem), ahelyett, hogy felháborodunk és rettegünk kicsit azon, hogy a szeretett vagy nem szeretett pártunk elnökségében van valaki, akinek nincs tökéletes pedigréje a liberális szellemi elit szempontjából?”