Szabadság vagy szabadosság?

„Németországban bő két hete szinte minden napra jut egy kisebb-nagyobb demonstráció, ami kiválóan szemlélteti a szabadság és a szabadosság közötti örök ellentmondást. Április végén százakat vettek őrizetbe egy berlini tüntetésen, mert megsértették a város gyülekezési jogra vonatkozó előírásait. A demonstrálók a korlátozások feloldását és az egyéni szabadságjogok visszaállítását követelték, olyan blőd, de hangzatos jelszavakat kiabálva, mint »a szabadságot nem lehet leállítani« és »a szabadság nem minden, de szabadság nélkül nincs semmi«.  Érthető, hogy Németországban, ahol más nyugat-európai országokkal ellentétben szinte tökéletesen megoldották a járvány jelentette kihívásokat, a fenyegetés nem annyira kézzelfogható. Érthető, hogy az emberek frusztráltak, érthető, hogy nehezen viselik az egyre feleslegesebbnek tűnő korlátozásokat.

Az már kevésbé, miért kell az eddig elért eredményeket kockáztatni azzal, hogy a meggyőződésüknek tízezer másik ember társaságában adjanak hangot.

Egészen röhejes egyébként, hogy a német sajtó által is nemegyszer deklaráltan szélsőbaloldalinak tartott tüntetők a koronavírus kapcsán is képesek az asztalra csapni az antifasiszta piros ászt. A tüntetéseken rendre felbukkan néhány tucat furcsa alak, fehér rózsát szorongatva a kezében. A náci Németországgal szemben békés ellenállást választó keresztény fiatalok tragikus halálával, a Fehér Rózsa emlékével, nem mellesleg az egész német néppel szemben méltatlan, hogy a koronavírus kapcsán is sikerül előrángatni a nácifasiszta-kártyát. Az emberből előbújik az amatőr politikai elemző, látva, hogy míg Németországban a vadliberálisok és az anarchisták, addig az Egyesült Államokban a (vélhetően) Trump-szavazó konzervatívok, Ausztriában pedig – bár ez utóbbi nálunk alig kapott sajtófigyelmet – a német és az osztrák szélsőjobbhoz kapcsolódó figurák szervezik a korlátozások elleni tüntetéseket.”