Mennyi ideje van hátra az MSZP-nek és a Jobbiknak?

„A közvélemény-kutatások szerint legfeljebb néhány hónap. A szocialisták Párbeszédestől sem érik el a parlamenti bejutási küszöböt. Ez nem is meglepő egy olyan párttól, amelynek Bangóné a legismertebb arca, Mesterházy Attila a legokosabb politikusa és amelynek a Burány Sándora a Párbeszéd frakciójában ül. No és hiányzik az intellektuális ereje az MSZP frakcióból. A pártelnökük pedig képtelen olyat mondani, amit ne mondhatna el bárki más is. A Jobbik új vezetője pedig olyan párton belüli leszámolást mutat be a maga szerény eszközeivel, amely egyszerre emlékeztet a hosszú kések éjszakájára és a sztálini tisztogatásokra.

Történelmi értelemben az MSZP és a Jobbik ugyanannak a választói bázisnak a képviselője, sorsuk már a nyilas idők végétől összefonódik. Az MSZP elődpártja, a Magyar Kommunista Párt teljes természetességgel vette át a nyilas pártagokat, hiszen kis ország vagyunk, csak egy csőcselékünk van. A kommunista és náci pártok pedig mindig a kétes egzisztenciákra alapoztak elsősorban a munkások mellett, a bizonytalan anyagi és társadalmi helyzetű karrierlovagok, világnézet nélküli helykeresők és legfőképpen mindenféle elmebetegek megtalálhatták a helyüket az ilyen pártokban, ha képesek voltak alkalmazkodni és gátlástalanul cselekedni parancsra.

Majdnem 60 évet kellett arra várni, hogy az MKP sokadik utódpártja (MDP, MSZMP) az MSZP visszaadja a kölcsönt Gyurcsány Ferenc jóvoltából. A Jobbik szavazótáborát a szűk szélsőjobbos szubkultúrán kívül az alapozta meg, hogy Gyurcsány Ferenc, a csak rá jellemző kiváló érzékkel, nemcsak az igazi balosokat rugdalta le az MSZP-ről, hanem azokat a szavazókat is, akikben volt némi, igaz zavaros nemzeti érzés, és akiket az MSZP suttogó propagandája a rendszerváltástól kezdve folyamatosan antiszemita és cigányozós szövegekkel hergelt, így nyúlva vissza a »nemzetiszocialista retorika« némely eleméhez. Gyurcsány nyílt és gátlástalan magyarellenessége, és az a szokása, hogy leginkább a magyar szegényeket, alsó-középosztálybelieket (akiket ő a középosztály felső harmadához tartozóként kezelt) fosztogatva próbálta megszerezni a lumpenek közötti szavazatvásárláshoz szükséges pénzeket, azonban az egykori szocialista szavazótábor felét elidegenítette a párttól. Az egykori kommunisták sok százezer szavazót adtak vissza a nyilasoknak.”