Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Mi a hagyomány? – tehetnénk fel a kérdést. Semmiképp sem csak a gulyás meg a ló – ami ráadásul rúg meg harap is.
„Sokan úgy gondolják, a hagyomány az olyasmi, hogy az ember kézműveskedik, ostorral csapkod gatyában-csizmában, meg vederrel locsolkodik, ami egészségtelen dolog, legalábbis a tüdőgyulladás mindenképp.
Mi a hagyomány? – tehetnénk fel a kérdést. Semmiképp sem csak a gulyás meg a ló – ami ráadásul rúg meg harap is. Ifjú unokaöcsém – akiknél voltam a napokban bevásárolni – fura mondókákat dúdolgatott a WC-n (kihallottam), és a Messengeren valami ízléstelen, színesen villogó vackot küldött át egy leány iskolatársának. Véletlenül észrevettem, mert a jó nagybácsi odafigyel minden részletre, ha az ifjú generáció neveléséről és helyes irányba tereléséről van szó.
– Fiam – szóltam hozzá szigorúan. – Beszéljünk, mint férfi a férfival. Ő megszeppenve ült, és nézett a szemeivel.”