Új század, új világ

„Trump külpolitikája a megváltozott, többpólusúvá vált világhoz igazodik. Új háborúk és összecsapások vállalása helyett, a régiek befejezésével és az amerikai érdekeknek megfelelő beavatkozási területek kijelölésével váltja fel azt az időszakot, amiben az USA vállát az egész világ biztonságának és a működtetésének a felelőssége nyomta. Miután, mint utaltunk rá, Trump korábban nem volt a politikacsináló elit tagja, sem a megszokás, sem a nosztalgia, sem a beidegződések nem befolyásolják a döntéseit, amikor a meglévő struktúrák, szervezetek, intézmények szükségességéről és megtartásáról van szó. Csak azért, mert a hidegháborúban szükség volt a NATO-ra Nyugat-Európa biztonságának a szavatolásához, még nem elég indok a számára ahhoz, hogy a szovjet veszély elmúlta után három évtizeddel, a 21. század második évtizedében az USA változatlanul magára vállalja ezt a kötelezettséget, főleg, hogy gazdag és jóléti államokat működtető szövetségesei továbbra is »potyautasok« kívánnak maradni. Az Európai Unióhoz fűződő amerikai viszonyt is új alapokra akarja helyezni, mert követhetetlen a számára az az uniós magatartás, amely miközben beleszólást igényel a világ dolgaiba, mindenfajta felelősségvállalás elől elzárkózik. A transzatlanti viszonyt úgyis pont eléggé megnehezíti az Unió vezetőinek az a meggyőződése, hogy legfontosabb feladatuk a világ haladóinak morális felsőbbrendűségét képviselni. Trump elnököt nem győzik leckéztetni, kioktatni, a demokratikus normákra figyelmeztetni, amivel kapcsolatban az a kérdés merül fel: tényleg ennyire ostobák, vagy abban a tévhitben élnek, hogy európai csapatok állomásoznak amerikai földön és nem fordítva. Valószínűleg, mindkettő. Pedig a transzatlanti kapcsolat nélkül az Európai Unió értelmezhetetlen. Védelmi, ezen belül határvédelmi képessége nincs. Közös külpolitikája nincs. Közös valutája nincs. Még az egymás közötti érintkezés nyelve is az angol, annak ellenére, hogy Máltán kívül egyetlen európai partnerország sem beszéli. Olyan ország akarja vezetni – Németország –, amelyik költségvetésének 1,3 százalékát sem hajlandó berakni a közösbe, miközben az egész Uniót lerabolja az olcsón tartott euróval, aminek ő a legnagyobb haszonélvezője.

Trump korszakos elnök

Trump korszakos elnök. Mert érti, hogy új korszak kezdődött. Amiben az USA csak az egyik a több pólusúvá vált világ meghatározó erői között, nem pedig az egyetlen, mint egykor, a 20–21. század fordulóján volt. Mert a változást és a változtatást képviseli egy olyan korban, amikor az elit túl régóta ül a babérjain és akadályoz minden új megoldást. A Brexit, Trump megválasztása, a szuverenisták, illetve a populisták előretörése a bizonyítéka annak, hogy a többség is változást akar. Érzi, tapasztalja, hogy a régi rend szétkorhadt, szövetei foszlásnak indultak. A többség tehát mást akar és másképp. Vissza akarja kapni a fontosság érzését, meg akarja őrizni a jogát a normalitáshoz, az önazonosságához. Az elit által képviselt ügyek nem érdeklik, nincs hozzájuk közük, nem fontosak a számára. Elege van abból, hogy a politikai viták olyan nyelven, olyan kérdésekről folyjanak, amik az ő életük szempontjából teljesen értelmezhetetlenek, vagyis érdektelenek. Vissza akarnak kerülni a politikai napirendre. Számítani akarnak. Ezt pedig csak nemzetállamaiktól várhatják. A napjainkat beárnyékoló koronavírus járványban mindenki megtapasztalja, hogy cselekvést, védelmet és törődést csak a nemzetállamok nyújtanak, miközben a globális szervezetek túlfizetett bürokratái minden tekintetben haszontalannak bizonyulnak. Ezért olyan vezetőket akarnak, akik az ő érdekeiket képviselik. Akiknek ők az elsők. Mint Trumpnak.”