Óvodással nem működik a home office, sajnos

2020. március 17. 10:31

Ez olyan, mintha az óvónőnek munka közben még meg kéne vágnia egy filmet, vagy adminisztrálni ezer számlát.

2020. március 17. 10:31
Skrabski Fruzsina
Skrabski Fruzsina
Facebook

„Óvodással nem működik a home office, sajnos. Nem tudom hány éves kortól van el egyedül a gyerek, talán 10?

Azalatt a home office a következőképpen néz ki: én telefonálok, emailt írok; közben a gyerek kiabál, hogy kér filmet, hívjuk át a barátokat, inni kér, készvagyokragyogok, megszúrta, megvágta, anyaunatkozom – így koncentrált munkát nem lehet végezni!

Több gyereknél, gondolom, elvannak egy-két órát, pláne, ha feladatot adsz nekik, de nem úgy, hogy te közben mondjuk elmélyült, szellemi munkát végezzél. Ez olyan, mintha az óvónőnek munka közben még meg kéne vágnia egy filmet, vagy adminisztrálni ezer számlát, vagy jogi beadványokat írni...

Mi, két család cserélgetjük a gyereket, ma én leszek az óvónéni, de úgyis csak kétnaponta tud az anyuka dolgozni, és mi itt egy kertben vagyunk, de a gyerekcsere városban, egymáshoz átsétálgatva már nem lehet...

Szóval, ki hogyan homeofiszol kisgyerek mellett?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 96 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Korn
2020. március 18. 07:37
Én egyelőre meg tudom oldani, igaz 14 éve hómofiszban dolgozom, most egy kicsit át kell szerveznem a napjaim (többet dolgozom majd este, mikor lefeküdt a gyerek). Természetesen a párommal együtt, megosztva a feladatokat, ebben a helyzetben is sokkal könnyebb. Ez van. Viszont elég sok munka van, amit nem lehet így megoldani.
szürkemókus
2020. március 17. 22:55
Az első bébiszitter nélküli nap?
naftalinernő
2020. március 17. 20:46
Ilyen helyzetekben nincs tökéletes megoldás, de még jó sem. Dolgozni kell (amíg lehet, és amíg van hol, mert kedves Fruzsina, sajnos elképzelhető, hogy sokaknak nem lesz hol), de a gyerek(ek)kel is kénytelen csinálni valamit az, akinek van(nak). Nehéz és kényelmetlen, ezt biztosra veszem, de az jobb, ha a fertőzés ész nélkül elkezd terjedni? Dédanyám egyedül felnevelt három gyereket a két háború között, építkezett (törlesztenie kellett a kölcsönt, így nappal dolgozott, hogy legyen pénz, este meg mosott a gyerekekre), és közben a beteg anyósát is ápolnia kellett. Nem volt autó, nem volt telefon, nem volt semmi, egyszerű falusi parasztcsalád volt az övék, az Amerikába kiment férje egy fillért sem küldött haza, sokat nélkülöztek, de megoldották, mert leleményesek voltak. Ja és dédanyám sosem panaszkodott, hogy milyen nehéz neki, pedig lett volna miért. Ez most egy áldatlan állapot, ez tény és való, de nem megoldhatatlan feladat a munkavégzés és a gyerekfelügyelet összehangolása. Csak nem siránkozni kell, hanem gondolkodni és összefogni. Egyébként meg mi van azokkal, akiknek nincs lehetőségük az otthoni munkavégzésre?
koronaszepe
2020. március 17. 19:23
Biztosan nehéz, de kicsit irigylem a kisgyerekesek problémáit. Négy felnőtt gyerekem van, szerettem, amikor kicsik voltak. Szívesen visszamennék egy kicsit az időben játszani velük. Meglátjátok, nagyon pozitív emlék lesz belőle!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!