Karácsony, ne nyafogj tovább, inkább dolgozz!

„Karácsony Gergely szeret facebookozni, szereti Zuckerberg úr közösségi platformján közzétenni nagyívűbbnél nagyívűbb gondolatait, ötleteit, mostanában pedig inkább nyavalygá­sait. (De erről kicsit később.) Ezt a tevékenységét meg úgy általában véve minden mondatát, mozdulatát, minden apró rezzenését leplezetlen szimpátiával szokta fogadni és szemlélni az ellenzéki sajtó.

Hiszen Karácsony úr nemcsak fess, magas és jóképű, de halad, mit halad, csak úgy száguld, röpül a korral, érti és használja a közösségi médiát, hallja az új, modern idők szavát. Valóságos példakép, egy haladó államférfi a főpolgármester úr, akinek minden, a Facebookon közzétett szava arany. Vagy gyémánt. Persze ha Orbán Viktor két kormányülés között a Facebookon szeretné tájékoztatni a magyar embereket a koronavírussal kapcsolatos intézkedésekről, az nem is lehet más, mint nettó lájkvadászat, mi több, felelőtlenség és a legsötétebb vészkorszakot idéző aljasság és becstelenség.

Ha pedig a Facebook nem bírja a terhelést, arról is maga a patás ördög, Magyarország miniszterelnöke tehet, nem pedig a közösségi platform, esetleg Zuckerberg. Orbán ezért szégyellje magát, valamint azonnal mondjon le és adja át a kormányzást a mindenre alkalmas és mindenhez értő Karácsony Gergelynek, aki majd fiatalosan, progresszívan, a Facebook által közvetített videókban köszönthetné felszabadított, boldog és liberális szavazóit. Legalábbis az ellenzéknek kampányoló újságírók szerint.

Amióta Karácsony Gergelyt Budapest főpolgármesterévé választották, azonkívül, hogy napi négy posztban a kormányt kritizálja, semmit sem csinál. Mármint tényleg semmit. Pedig ígért sok mindent. Például melegbárt a Városháza alagsorába – hogy ez még nem valósult meg, talán nem is akkora baj –, ingyenes tömegközlekedést a tanulóknak, amiből egyelőre semmi nem lett. Csak hisztizik, nyafog, panaszkodik, a kormányra mutogat és pénzt kunyerál.

Pénzt, még több pénzt. Sokkal több pénzt. Hiszen neki annyi pénz nem elég, amennyiből Tarlós István vezette a várost. Neki az kevés. Ami egyébként nem csoda, mert pél­dául Zuglóban, ahol október 13-ig polgármesterként dolgozott (na jó, hogy dolgozott, az azért elég nagy túlzás), feketén-fehéren vagy színesben, tulajdonképpen mindenhogy, mindenféle szögből láttuk, hogy mit ért el. Semmit. Aki figyelemmel követte zuglói semmittevését, az nem is számított semmi jóra.

Tehát Karácsony most is kesereg, nyavalyog, hivatásos siratóasszonyokat megszégyenítő módon jajgat és egyvégtében csak másra, azaz a kormányra mutogat. Pedig akár el is kezdhetne cselekedni, intézkedni, önkormányozni, összecsaphatná a bokáit, kihúzhatná magát, és nekiállhatna végre felelős politikusként, urambocsá! férfiként viselkedni, ahogy ez most, ebben a rendkívüli helyzetben minden vezetőtől elvárható. Különösen az olyan politikusoktól, akik egy kétmilliós nagyvárost vezetnek.”