Nem vagyok hajlandó nem ember maradni politikusként

„Ma egy éve kezdődött az Országgyűlés 2019. évi tavaszi ülésszaka. Ennek az ülésnek kezdetén született az a fotó, amelyre hivatkozva mind a kormányzópártokhoz kötődő sajtó, mind a mi politikai közösségünk egyes tagjai is gyaláztak engem. Azt persze senki nem kérdezte meg, hogy született ez a fotó. Sőt, azt sem vették észre, hogy díszmagyarban vagyok, ugyanis aznap fogadtam a parlamentben a kolumbiai ügyvivőt. Persze, jobb volt nem tudniuk, mi történt valójában, mert akkor esetleg nem bánthattak volna emiatt engem. Pedig a szituáció nagyon egyszerű volt. Az ellenzéki tüntetések és rendezvények során elvesztettem a telefonomat, amelyet Vadai Ágnes talált meg. Kiderítette, hogy az enyém, megvárta az első parlamenti ülésnapot, majd amikor leült a helyére, felém fordult, és felmutatta a telefonomat. Természetesen nagyon megörültem, hogy megtalálta, és öleléssel köszöntem meg neki. A parlamenti ülésteremben hasonló jellegű fotókat naponta 15-20-at lehet csinálni, mert számtalan képviselő ily módon köszönti egymást. Sokan azok közül, akik emiatt bántottak engem, az elmúlt évi önkormányzati választáson Vadai Ágnes pártjával együttműködve különböző önkormányzati képviselői helyeket szereztek. Nem gondolom egyébként, hogy egyetlen képből lehetne megítélni azt, ki, kivel, miben működik együtt. Egy biztos. Én nem vagyok hajlandó nem ember maradni politikusként. Társaimhoz, legyenek azok bármilyen frakcióban, mindig emberi módon fordultam eddig is, és ezután is így lesz. Akiknek pedig az ad politikai muníciót, hogy másokat egy-egy jelenetből kiindulva próbálnak meg értéktelennek bemutatni, üzenem, hogy hosszú távon minőségi munkával lehet elismerést szerezni.”