Az európai kormányoknak nem kellene behódolniuk Kína „oszd meg és uralkodj” módszerének.
„Ennél azonban többet is tehet az Európai Unió és tagállamai. Kezdjük azzal, hogy a kínai vezetőkkel tárgyaló európai politikusoknak tudatosítaniuk kellene, hogy a csendes diplomáciára hagyatkozó magatartásuk nem minden esetben járul hozzá elég hatékonyan az emberi jogok betartásának előmozdításához. Ha Kína lakossága – a változás legfőbb hajtóereje – nem hallja meg az európai vezetők hangját, a közbenjárásuk nem sokat nyom a latban.
Hasonlóképpen az európai uniós kormányoknak úgy kell tekinteniük az emberi jogokról szóló időszakos EU–Kína párbeszédre, mint egy további lehetőségre arra, hogy felvethessenek jogi kérdéseket, nem pedig ürügyként, hogy miért kerülik a magasabb szintű csúcstalálkozókon az emberi jogi kérdések felvetését. Ez különösen fontos tanulság a Németország által az uniós elnöksége idején, 2020 második felében Lipcsében szervezendő nagyszabású EU–Kína párbeszédre készülődve.
Az európai kormányoknak el kell kerülniük a kettős mércét Kínával kapcsolatban. Ha felelősségre akarják vonni a mianmari vezetőket a rohingya muszlimok helyzete miatt, miért nem teszik ugyanezt a kínai vezetőkkel az ujgur muszlimok kapcsán? Ha odafigyelnek a szaúdi vagy orosz erőfeszítésekre, akik legitimitást akarnak vásárolni, és el akarják simítani a jogtiprásokat, miért nem lesznek figyelmesek a hasonló kínai igyekezetek láttán? Párbeszédet kezdeményeznek az emberi jogok megsértéséről Izraelben, Mianmarban vagy Venezuelában, de miért nem Kínában? Többen joggal kifogásolták, hogy a Trump kormányzat visszataszító módon elválasztotta a gyerekeket szüleiktől az USA és Mexikó határán. Miért nem kérdőjelezik meg, amikor Peking szakítja el a gyerekeket szüleiktől Hszincsiang tartományban?
Végezetül pedig az európai kormányoknak nem kellene behódolniuk Kína »oszd meg és uralkodj« módszerének. Amikor önállóan foglalkoznak Kínával, gyakran választják a »ne szólj szám« stratégiáját, amikor azonban összefognak, az erőviszonyok egy csapásra megváltoznak. Ideális lenne, ha az Európai Unió valamennyi tagállama egyszerre emelné fel a szavát, azonban akár egyetlen különvélemény péppé zúzhatja a legkeményebb állásfoglalást is. Ilyen esetekben jobb, ha a lehető legtöbb olyan ország hallatja a hangját, amelyik hajlandó szilárdan kiállni Peking jogtiprásaival szemben, beleértve az Egyesült Királyságot is a Brexit után. Igen, a kínai kormányzat bizonyosan gazdasági jellegű megtorlást helyez majd kilátásba, azonban mindenkin nem állhat bosszút egyszerre. Ráadásul Európának saját gazdasági lépéslehetőségei is vannak – például ragaszkodhat ahhoz, hogy minden vállalat mentesítse ellátási láncát a Hszincsiang tartományban kényszermunkára fogott muszlimok munkájától.”
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Miközben a kormányok óvatosságra intenek, Európa-szerte egyre többen vetik fel, hogy itt az ideje az Aszad-rezsim elől elmenekült szíriaiaknak visszatérni az országukba.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
„Történelmi eredményt ért el az ország” – mondta a pénzügyminiszter.
Íme a nemzetközi visszhang Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tárgyalásáról.
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
