„Szakács Árpád, a Mediaworks főszerkesztője egy díjátadón azt gondolta, hogy itt az ideje megosztani a magyarsággal a világnézetét. Igazán fontos dolgokat tudtunk meg, leginkább azt, hogy a világ egyszerű, fekete-fehér. Ami jobboldali, az jó, aki pedig bármiben nem ért egyet a kormánnyal, az nemzetellenes, globalista, LMBT és liberális. Nincs átmenet, nincsenek árnyalatok. Könnyű lehet Szakácsnak és barátainak.
Összeesküvés van, harc van, vita és érvelés nincs. Kinyilatkoztatás van.
Ráadásul az adópénzekből tolt tájékoztatásnak hazudott masszív kormánypropaganda egyik fő alakja ismét megmutatta, hogy ők a legelnyomottabb kisebbség az országban: itt nem ám ők, hanem a mások, a liberális-sztálinista-buzilobbi akarja átformálni a magyar emberek gondolkodását. Nem ám ők lehetetlenítik el egy ábránd-nyugat összeesküvéssé nagyított rémképeire mutogatva, hogy valós vitákat lehessen folytatni a migráció vagy épp a szexuális nevelés súlyos kérdéseiről!
Ha az áldozatiság úgy kívánja, egyetlen masszává gyúrhatóak Macron és az ő baloldali, sárgamellényes ellenfelei az utcákon; a piaci fundamentalisták és az igazságosabb közteherviselésért küzdő szociáldemokraták. Mindenkit jól összekenni a másikkal: a baloldaliakat a Gulág szörnyűségeivel, a liberálisokat az amerikai kampuszok bolondjaival, a prostitúció és pornóipar ellen küzdőket a pornóipar kiszolgálóival.
Szakács úgy képzeli, hogy ha mindenkit, aki bármiben is nem ért egyet a kormányzattal, egyetlen, a magyar nemzetet fenyegető hatalmi csoportként mutat be, akkor majd biztos mindenki megtalálja benne azt a csoportocskát, amitől ő maga is tart, és hálás lesz, hogy a kormány megvédi ettől a veszedelemtől? Ez az átlátszó technika inkább nevetséges, és a magyar választópolgárok megvetéséről árulkodik.
Hiába retteg, hiába gyűlöl mindenkit aki vele nem ért egyet, Szakács soha nem lesz aktív alakítója hazánk kulturális életének. Ahhoz ugyanis teljesítmény kéne. A rettegés, a gyűlölet, a kivagyiság nem az.”