Fenntartható-e a klímaforradalom?

„Talán már nem kell sokat várni arra, hogy hivatalosan is önálló mentális betegséggé nyilvánítsák a klímaszorongást. Egyes szakértők szerint a betegség jó, mert mobilizál. A vélemény szemléletesen mutatja, hogy a hangulatkeltő klímaforradalom az emberekre eszközként tekint, amellyel a status quo megváltoztatható, mindegy, milyen irányba.

Ma az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb korlátja az európai szélsőbaloldali pártok és mozgalmak hangulatkeltő, uszító tevékenysége. A félelemre és a probléma tagadására építő kommunikáció azt üzeni, hogy a felelős világpolgárok nem várhatnak tovább a klímaforradalom kirobbantásával: azokat a tevékenységeket, amik nem tűnnek klímabarátnak, erőszakkal fel kell számolni. Az egyén felelőssége és kötelessége, hogy a média által feltárt környezetvédelmi hiedelmeknek mindenáron érvényt szerezzen. A vállalatoknak szakítani szükséges jelenlegi logikájukkal és erősen korlátozni gazdasági aktivitásukat. A nemzetállamok feladata pedig teljesíteni minden olyan nemzetközi panelt, ami akár nyomokban klímavédelmet tartalmaz, felülírva ezzel azt a többdimenziós célrendszert, amire a választóiktól felhatalmazást kaptak.

A túlzott természethasználat csökkentése az emberiség előtt álló legfontosabb feladatok egyike, ami nem butítható le olyan üzenetekre, hogy »ne egyél húst«, »repülni szégyen« vagy »óvd a klímát négynapos munkahéttel«. A végterméket a legtöbb esetben egy összetett ellátási lánc előzi meg, amiről a fogyasztónak minimális információja van, és ezért nem képes felelős döntést hozni.

A bolt polcai előtt nehéz eldönteni, melyik termék elfogyasztásával mekkora lesz a vásárló ökológiai lábnyoma, és egyáltalán nem biztos, hogy adott helyzetben a húsfogyasztás okozza a legnagyobb problémát. Azt, hogy mennyire etikátlan a repülés, meghatározza az utazás indoka (ami teljesen szubjektív) és az alternatív lehetőségekkel való összehasonlítás (például mennyire mások a vonattal való utazás feltételei). A munkaidő csökkentése pedig kifejezetten kontraproduktív lehet, hiszen számos technológia esetében az emberi erőforrás alkalmazása helyettesítője a nagyobb szennyezéssel járó anyaghasználatnak.”