Újabb fordulatok az ellenzéki előválasztási drámában: sértődések és árulások után új szereplők léptek színre. Az egyéni ambíciók szövete mögül pedig Gyurcsány Ferenc mesterterve sejlik fel.
Újabb fordulatok az ellenzéki előválasztási drámában: sértődések és árulások után új szereplők léptek színre.
Bár a Fidesz 2010-ben a helyhatósági választásokon alapvetően rajzolta át az ország politikai térképét, a legtöbb megyei jogú városban egész mostanáig biztosítva fölényét, a baloldalnak a szimbolikus csatavesztések fájnak a legjobban. Kiváltképp az, hogy Demszky húszéves, korrupcióval átszőtt „világváros-építése” kiesett kezükből a főpolgármesteri pálca.
2010 után 2014-ben is vereséget szenvedtek, a korábban liberális fellegvárnak számító Budapesten mindkétszer Tarlós István győzedelmeskedett. A májusi EP-választások után azonban új muníciót kapott az ellenzéki lelkesedés: az eredmények azt a csalóka reményt villantották fel, hogy lehet keresnivalója egy kormányellenes jelöltnek a fővárosban.
E remény pedig csalóka, hiszen az EP-voksolás arra is rávilágított, hogy az ellenzék megosztottabb, mint valaha, ugyanakkor
A DK ugyanis nem csupán leszalámizta az MSZP szavazótáborát, hanem Kálmán Olga indításával meghekkelte az ellenzéki előválasztást is.
Azt az előválasztás, amely egyébként is inkább látványos homokozó, mintsem valós megmérettetés: ezt igazolja a groteszk alacsonyságú részvétel az elő-előválasztáson, ahol Karácsony Gergő iskolázta le Horváth Csabát. Sokáig úgy is tűnt, a parkolási botrányba ragadó zuglói polgármester és az LMP-Jobbik támogatásával induló Puzsér Róbert között dől el a jelöltség. Az EP-választások után azonban meglepő fordulatok jöttek: az LMP kihátrált Puzsér mögül, a Momentum elindította az ismeretlenség homályából Kerpel-Fronius Gábort, a DK pedig húzott egy váratlant Kálmán Olgával.
Kálmán „Sose Lennék Olyan Nagyképű” Olga indítása egyúttal
mindenesetre alkalmas arra, hogy átrajzolja az ellenzéki erőviszonyokat. Tegyük hozzá, érdekes módon Kálmán Olgának eddig nem rótta fel a baloldal a városvezetési tapasztalatok abszolút hiányát, amit Puzsér esetében éles kritikaként emlegettek.
Az EP-választáson Budapesten jól szereplő Momentumnak Kerpel-Fronius jelölésével egyébként sikerült olyan aspiránst mozgásba hoznia, aki „agyhalottazza” és „droidozza” a kormánypárt szavazóit – természetesen hivatalos bocsánatkérés nélkül.
És hogy mit hozhat a jövő? Az bizonyos, ha az ellenzéki előválasztás nem túl megbízható intézménye működésbe is lép, az online voksolás hiánya miatt az idősebb, DK-s, MSZP-s szavazóbázis lehet aktívabb. Kérdés persze, mennyire fogadják el a pártok egy ilyen előválasztás eredményeit, illetve ki enged a végén.
Illetve ezt már most is megteheti, ugyanis az előválasztás maradék komolyságát két fejlemény is aláásta: egyrészt bejelentette indulását a Vadhajtások ügyeletes botrányhőse, Bede Zsolt, másrészt a piaci rést mindig megtaláló Schmuck Andor is vérszemet kapott.
A roncsderbi folytatódik, kiszállás őszig biztos nincs.
A Magyar Narancs ezúttal arról írt, Nagy János szigetszentmiklósi polgármester nem cáfolta, hogy megütött egy helyi lakost az adventi vásárban, azonban megkérdőjelezte az erről készült térfigyelő kamerás felvétel létezését. A lap közölt egy képkockát a történtekről.
...és ki ne akarna megszabadulni saját keresztjétől.
Bryan E. Leib meglepő történetet árult el családjáról.
A Tisza Párt elnöke hiába próbált viccelődni, nem igazán jött be.
A rendőrség megtette a megfelelő intézkedést az ügyben.
Gulyás Gergely ragaszkodik a magánélet legszigorúbb védelméhez.
A miniszter szerint jobban sikerült a műsor, mint ahogy hitte. Azt mondta benne, amit gondol.
A megválasztott amerikai elnök korábban hangsúlyozta: megvenné a Dániához tartozó északi-tengeri szigetet.
