Példa

„Ez a néppárt már nem az a néppárt, ez a liberális frakció pedig nem az a régi, szivárványos boás, ahogy az Európai Parlament se ugyanolyan, mint az elmúlt öt évben. Hiszen Európa soha nem látott válságon megy keresztül, a migránsok befelé jönnek, a britek kifelé tartanak, s az összeurópai közösség kizárólag ötévente tud pillanatfelvételt készíteni arról, hogy is állnak jelenleg az erőviszonyok egy-egy országban.

Brüsszelből a Jobbik öt éven át tűnt radikális jobboldalinak, mit se tudtak a néppárti-centrista fordulatról, a szocialisták pedig amolyan középpártnak látszottak. Persze ez csak akkor számít, ha valaki felismeri, hogy a visegrádi országok milyen erőt képviselnek.

Öt éve a ma látott négyes szövetség összefonódása kezdetleges állapotban volt, ma egyértelműen közös tervezésről beszélhetünk. Aki pedig ezt elsőként felismerte, az Emmanuel Macron volt, aki ügyesen tudja magát beállítani liberálisnak, miközben vélhetően egyetlen nagy célja van: az Európai Unió irányításában az eddiginél sokkal nagyobb szerep kiharcolása. Mert az „európai érdek” kifejezés mindig azt jelentette, hogy német érdek.”