„A párhuzamos valóságban élő ellenzék szerint azonban ez smafu, a Fidesz tulajdonképpen elvesztette a választást, hiszen nem érték el a kitűzött céljukat, nem szereztek megint kétharmadot. Gyakorlatilag megbuktak, már kezdenek csomagolni, vadul böngészik a térképet, hogy hova menekülhessenek. Ráadásul az ellenzék szerint nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is ők győztek, hiszen a »nacionalista erőknek« nem sikerült áttörniük, Matteo Salvini és Orbán Viktor is a sarokban fognak szégyenkezve kuporogni, mindenki által kiközösítve. Mindjárt befut az »európai egyesült államok expressz«, elfelejtjük végre a nemzetállamokat, mindenki ott telepedik le, ahol akar, jöjjön akárhonnan a világból, megoldjuk migránsokkal a munkaerőhiányt meg a demográfiai krízist, lesz bérunió, meg szabadság, meg egyenlőség.
Ezt magyarázta a parlamentben a csúfos kudarc után hétfőn a húszról hat százalékra zuhanó, a fennmaradásáért kapálózó Jobbik frakcióvezetője, Gyöngyösi Márton, a mérhetetlen támogatottságú Párbeszéd üdvöskéje, Szabó Tímea és a 2010 előtt még kormányzó, most szintén hat százalékra zsugorodó szocialisták vezére, Tóth Bertalan. Az ellenzéket lassan teljesen maga alá gyűrő bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is a mellét verte, lesajnálva a kormányoldalt a miniszterelnökkel az élen. Megint előkerült az összefogás, hogy majd ősszel együtt győzni fognak, senki ne aggódjon, az önkormányzati választáson most már végre megbuktatják ezt a diktatórikus, elnyomó rezsimet.
Ez pedig akkor is így lesz, ha esetleg megint a Fidesz nyer majd októberben egy újabb demokratikus választáson. Nem csinálnak mást, mint a már félig víz alatt lévő Titanicról ordibálnak: »Mindenki nyugodjon meg, nem süllyedünk!« Orbán Viktor találóan jegyezte meg parlamenti válaszában, hogy semmit sem tanultak. Az eseményeket követő választópolgár ugyanis ezeket a felszólalásokat hallgatva csak nagyokat pislog, mint hal a szatyorban. Arról ugyanis egyikük sem beszélt, hogy időtlen idők óta megközelíteni sem tudják a Fideszt, sőt ma már a tízszázalékos támogatottság is a távolba vész. Hogy még a szavazóikat összeadva sem tudnának többségbe kerülni, hogy csak egymástól képesek választókat ellopni, hogy a jobboldalról egy árva embert nem hódítottak el, hogy ugyanabban a lében pácolódnak tíz éve, csak néha hasról hátra fordulnak, és vissza. Képtelenek egy valamirevaló programot összetákolni, egy elérhető célt kitűzni, bármilyen jövőképet felvázolni. Csupán arra futja az erejükből meg a fantáziájukból, hogy balhét csináljanak a parlamentben, hetente beszaladgáljanak elfoglalni az MTVA-székházat, leüljenek az Oktogon közepén tiltakozni, és összefújkálják a betont meg a telefonfülkéket O1G-vel.”