Nem Scrutonnal van a baj, hanem a brit konzervatívokkal

Kirúgta a brit kormány Roger Scrutont és elhatárolódott tőle – szól a friss hír. 

Hogy honnan rúgták ki? Roger Scruton 2018 novemberében lett a brit konzervatív kormányzat Building Better, Building Beautiful (Jobbat és szebbet építeni) nevű bizottságának vezetője. Munkájáért nem járt javadalmazás. Innen bocsátották most el.

S hogy miért? Mert a New Statesmannek megerősítette mindazt, amit korábban is gondolt, és sosem rejtette véka alá. Mondandója lényege annyi, hogy

Azaz mindazt, ami miatt az antiszemita és szélsőbalos botrányoktól hangos brit Munkáspárt már kinevezésekor ki akarta rúgatni, mert Soros-birodalomról, az iszlamofóbiáról mint propagandaszóról és a homoszexualitás „nem normális” voltáról beszélt. (Scruton egyébként a homoszexualitás kérdését is elemzi Sexual Desire – A Philosophical Investigation című, igen érdekes munkájában, bár később az ebben kifejtettekhez képest változott az álláspontja.)

Scruton most a New Statesmanben erősítette meg mondandóját: „Aki szerint nincs Soros-birodalom Magyarországon, az nem vette figyelembe tényeket”. „A magyarok rendkívül megrettentek a közel-keleti hatalmas muszlim törzsek hirtelen inváziójától.” A brit filozófus egyúttal „nonszensznek” nevezte az Orbán Viktorral szembeni antiszemitizmus-vádakat.

Nos, nézzük. A brit kormány tehát kirúg egy esztéta-filozófust, egyben a kortárs konzervatív gondolkodás doyenjét egy általa ingyen végzett, mondhatni, közszolgálati munkából amiatt a véleménye miatt, amelyet már kinevezése előtt is hangoztatott. Kétlem, hogy ne tudták volna akkor is, mit gondol, hiszen Scruton ismert személyiség, és nem hiába kérték föl az építészeti bizottság vezetésére – tekintve, hogy Scruton, aki eredetileg mégiscsak esztéta, sokat írt építészetről és határozott véleménye is van a régi idők és a mai kor építészetéről, ízléséről, minőségéről.

A brit kormány egyszerűen beadta a derekát az ellenzékének:

Talán már akkor berezeltek, amikor a Munkáspárt támadni kezdte Scrutont. 

De mi köze van az építészetnek ahhoz, hogy Scruton mit gondol Sorosról, Orbánról és a bevándorlókról? Ez pont olyan, mint amikor a Google alkalmazottai tiltakoznak, amiért fejlesztési tanácsadónak felvették az amerikai jobboldali Heritage Foundation elnökét, Kay Coles James-t, majd az alkalmazottak tiltakoztak, hogy ők nem akarnak transzfób nőt látni a Google tanácsadói között. Bár hogy éppen Kay miként avatkozhatott volna be transzügyekbe a gigavállalat Advanced Technology External Advisory Counciljában (kb. a Fejlett Technológia Külső Tanácsa), az rejtély marad.

És: miért is vállalhatatlan vélemény az, ha valaki megvédi Orbánt az antiszemitizmus vádjától, pont Soros ügyében?

holott Soros Györgyöt az amerikai jobboldalon is utálják, ahogy az amerikai és izraeli zsidóság és képviselőik egy jelentős része sem szereti őt Izrael-ellenessége miatt. Sorost és közéleti tevékenységét természetesen lehet kritizálni, függetlenül attól, hogy zsidó-e vagy sem.

Erről Rachel Ehrenfeld is beszélt a Mandinernek (Rachel Ehrenfeld: Imádom a Soros-plakátokat!). Hogy valaki Soros intézményhálózatát éppenséggel „birodalomnak” nevezi, az nem összeesküvés-elmélet, hanem egy szimplán szubjektív szóhasználat, olyan, mintha bármelyik „cégbirodalomról” beszélnénk. Emellett lehet erősnek tartani a bevándorló muszlimok „hordának” nevezését, de ettől még Scruton bevándorlásügyi véleményének lényege nem különbözik a főáramú jobboldali állásponttól.

Roger Scruton arról is beszélt: szerinte Kínában „robotokat csinálnak a saját embereikből... minden kínai egy másolata egy másiknak, és ez nagyon ijesztő”. Balról ezt a kijelentését is felhánytorgatják, csak hát nem érthető, miért. Hírek sora szól arról, hogyan próbálja egy embereket értékelő, fel- és lepontozó digitális rendszerbe szorítani egész társadalmát a kínai vezetés. Nem beszélve a hagyományos antiindividualista kínai társadalmi valóságról, amit aztán jól kiaknáz a kommunista vezetés is a mai céljaira. Még szép, hogy egy szabadság-elvű nyugati gondolkodó ezt elítéli és kritikusan nyilatkozik róla. 

Miért kellett akkor kirúgni Sir Rogert egy főleg esztétikai ügyekkel foglalkozó bizottság társadalmi munkában vállalt vezetői posztjáról?

Talán azért, mert a toryknál is megfelelési kényszer van a baloldal felé. A mai toryknak már nem sok közük van a konzervativizmushoz, csak az egyre szélsőségesebbe baloldal felé tolódó Munkáspárttól sasszéznak oldalazva, de ugyanabba az irányba. Sajnálatos, de a brit konzervatív főáram a legtöbb kulturális-társadalmi ügyben beadta a derekát a baloldalnak. Talán kicsit kapitalistábbak és ennyi.

ami, úgy látszik, a Brexit-válsággal párhuzamosan identitásválságot is átél. Meg persze vezetési és politikai válságot is - erről is kifejtette persze véleményét Scruton. Hihetetlen, hogy 2010-es újbóli hatalomra kerülésük óta milyen önsorsrontó, önmagát politikailag és eszmeileg leszalámizó tevékenységbe és lejtmenetbe kapcsolt ez az egykor tiszteletre méltó, patinás párt.

Ideje lenne, hogy a toryk visszataláljanak gyökereikhez, és a mind jellegtelenebb centrumpolitika helyett végre újra markáns jobboldali politikát csináljanak. A langyosak ki lesznek köpve.

Lehet egyes szavakon, megfogalmazási módokon vitatkozni - amiket azonban pont az angolszász gyökerű véleményszabadság elvének kellene védenie, de ettől még Roger Scruton életműve maradandó. Az egyik első és az egyik legnagyobb hatású, ma élő konzervatív gondolkodó ő, aki szembeszállt a '68-asok törekvéseivel.

A mindennapos sajtónyilatkozatok eltűnnek a süllyesztőben, a könyvei viszont a polcainkon maradnak. Talán majd egyszer egy öntudatosabb tory nemzedék olvasni is fogja őket.