Perverz összefogás, elvtelen megállapodás

„A 2018-as választások előtt nagy volt a nyomás liberális értelmiségiek, de mások részéről is, hogy az egyfordulós választás „orbáni csapdájából” úgy törjünk ki, hogy valamilyen formában választási együttműködés jöjjön létre a Jobbikkal.

Azzal, hogy nincs második forduló, nincs mód ugyanis arra, hogy a külön induló ellenzéki pártok egyéni jelöltjei közül a legesélyesebb maradjon versenyben a Fidesz jelöltjével szemben. Azt a tényt persze figyelmen kívül hagyták a Jobbikkal való együttműködést szorgalmazók, hogy a többi ellenzéki párt sem volt hajlandó a közös jelöltállításra, még a DK is a béna koordinált induláshoz ragaszkodott. Sőt azt is, hogy a Jobbik nem érdekelt az együttműködésben, mert úgy gondolta, hogy így jóval erősebb párt lehet az ellenzékben.

Igen, „»Orbánnak mennie kell«, képviseltem akkor is, de ennek az a módja, hogy több választó támogatását érjük el, s nem az, hogy elvtelen megállapodást kötünk. Ráadásul rá is fáztunk, vidéken sokan az MSZP szavazók közül átszavaztak a Jobbikra, jóval többen, mint viszont.

Saját bizonytalankodásunk nem adhat kibúvót a Fidesznek arra, hogy tagadjon és állítson egymásnak ellentmondó dolgokat. Egyrészt tagadja (nem mindegyikük), hogy a Horthy rendszer antiszemita volt (lásd emlékmű), másrészt eljátssza a filoszemitát (ha kell Jeruzsálemben), amikor arra van szükség.Tagadja a cigányság számkivetett sorsát, másrészt mutogatja magát cigány közösségekben mint pártfogójukat. A végén kioktat bennünket, hogy rendesen viselkedjünk, mint ahogy Orbán Viktor most tette.

Koncz Zsuzsa a Magyar Narancsnak adott interjúban említi a rendszerváltáskori találgatást, hogy ő zsidó-e vagy sem. Amire egy barátja így válaszolt akkor: »Még nem, de már intézik.«”