Ókovács Szilveszter: Sosem kommentáljuk az MTE képzéseit, például több operai kollégánknak van ott is állása, az viszont tény, hogy van több olyan tantárgy, amely csak a mi iskolánkban, a Magyar Nemzeti Balett Intézetben (MNBI) felvehető. Amúgy nem tudom hirtelen, melyik balkáni kortárs együttest kellene világhírűnek értenem, de ez mindegy is. Ám azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ne alkalmaznánk szívesen az MTE-n végzett magyar táncosokat, ha birtokában vannak a szükséges tudásnak: nincs a tütüre vagy a dresszre írva azután, hogy hol végzett, az MNBI-n pedig még hosszú évekig nem lesz végzősünk, hisz óvodásokkal és kisiskolásokkal kezdtük el a munkát, és ez még csak a harmadik esztendő. Ruip Katica, aki egy hete nyert aranyat a berlini Táncolimpián és előtte még néhány versenyen, nos ő is csak 12 éves, mestere az a Radina Dace, aki bár baltikumi, bárkit lehadar magyarul… Katica egy szem magyarként volt jelen Berlinben, és tényleg, mert a zsűriben sem ült senki magyar, ez tény. Viszont az is tény, hogy egyre kevesebben jelentkeznek az MTE-re. Évtizedekkel ezelőtt még 2-3000 jelentkezőből válogatták ki a legalkalmasabb gyerekeket, és a végzősök közül is kizárólag a legtehetségesebbek kaphattak szerződést az Operába, a többiek mentek más hazai színházakhoz, kortárs társulatokhoz. 2010-re száz alá csökkent a teljes felvételizői létszám, 2017-ben összesen 60-an jelentkeztek klasszikus balett szakra… Sokszor csak 3-5 művész végez, előfordul, hogy nincs köztük fiú, és az is, hogy nincs köztük magyar állampolgár, hiszen az MTE sok esetben jól fizető külföldiek képzését is végzi, mint a magyar felsőoktatás számos más intézménye – nem hinném, hogy emiatt bárki követ vethetne rájuk. Ilyenkor sem tud az Opera „magyart” felvenni, ha szerződést ajánl valakinek a végzősök közül. A képzési minőség javarészt az MNB egykori táncosain múlik, hisz hangsúlyozom, a klasszikus balettvilág közepe és széle is az Opera, ezt a drága és nagyon magas hozzáadott értékkel rendelkező műfajt csak a mi társulatunk űzi. Solymosi Tamás balettigazgató úr maga is hosszú éveken át vitt osztályt itt, több ma futó magyar művész egykori mestere, rektorhelyettesként is dolgozott az MTE-n, tehát jól ismeri a viszonyokat. Másrészt pedig jó képzési módszerek révén is kevesebb eséllyel képezhető kimagasló színvonalú táncos, ha az alacsony jelentkezési szám miatt sekély a merítés, ez puszta matematika. Öt évig vártunk, aztán mi magunk is megnéztük, biztos nincs-e több potenciális balettnövendék Magyarországon? Az operaházi képzés elindításával lett, és az MNBI-ben ma 115 kisebb-nagyobb művészpalánta növekszik, akik közben rostálásokon is átesnek, ráadásul állami forrást egyáltalán nem használva, mert a képzés fizetős. Viszont itt minden adott az utánpótlás-neveléshez: termek, mesterek, pályájuk zenitjén járó művészek testközeli megfigyelése és a fellépés lehetősége is, hisz alig van olyan egész estés nagybalett, amelybe ne kellene gyerekszereplő. Reményeink szerint ezek a gyerekek lesznek azok, akik hamarosan visszalendítik balettegyüttesünk nemzeti összetételének ingáját – talán érti az Olvasó, miért fáj, ha egy oknyomozónak mondott cikkben ezt az önkéntes, éppen a magyar művészek kinevelésének érdekében vállalt feladatot, sőt annak közpénzt nem igénylő módját is sikerült ellenszenvesen, sőt nemzetellenesen bemutatni.”