Jóslatok

„Azt is olvashattuk, Venezuela felett gyűlnek a viharfelhők. Az újságolvasó tudja, bizony már régóta gyűlnek, pontosabban már réges-régen ott vannak. Az Egyesült Államok ez idő tájt egy önjelölt fiatal politikust támogat, aki ideiglenes elnökké nyilvánította magát. S a cikkből megtudhatjuk, a világ kettészakadt Venezuela kapcsán, és a nagyhatalmak már felsorakoztak jelölt­jeik mögött. Mit mondjunk? Ez is „rutinszerűnek” nevezhető cselekedet, ám hogy a gondok Venezuelában ettől a „felsorakozástól” bármily mértékben is megoldódnának, kötve hiszem.

Folyik tehát az álságos hatalmi játszma a fejünk felett, nem is sorolom tovább január utolsó napjának az újságok által is világgá kürtölt témáit. Azt azért hozzáteszem, a világ gondjait eddig jórészt fegyverekkel próbálták megoldani, persze nem tudták, a gondok maradtak, a győztesnek viszont többnyire jobban ment a dolga, mint korábban, így egy ideig csönd lett. Gondolom, az világos, hogy a fentebb idézett mindegyik téma a globalista érdekek és a nemzetállamok megmaradása mellett voksolók tábora közötti ellentétet jelzi. Immáron hosszú idők óta így éljük mindennapjainkat, és nem vagyunk túl boldogok ettől.

Sajnos nem hallgatunk – sose hallgattunk – váteszeinkre. Nem téma mostanság Csurka Istvánt idézni, de ajánlhatom, vegyék kézbe írá­sait! Elképesztő, milyen pontosan látta a jövőt. Nem hittek neki. Mint ahogy nem hittek több olyan jó szándékú és okos embernek sem, aki megpróbált időben figyelmeztetni mindarra a veszélyre, amit szakmai tapasztalatai alapján pontosan látott. Ilyen volt például Síklaky István közgazdász is, a rendszerváltozás időszakának ismert közszereplője. Ő már sajnos nem él. A minap kezembe került Kitörés című kiadványa, amely egy sorozat volt, s amelyben Síklaky az EU-csatlakozást úgy jellemezte, mint „út a nemzethalál felé”. Nos, lehet vele vitatkozni, de a fősodratú médiában nemigen próbálta ezt meg senki. Elhallgatták. 

Idézek tőle még pár mondatot a 2001. évi kiadványából. „A belépés után még csak nem is Brüsszel fog diktálni, a magyar országgyűlés minden beleszólási lehetősége nélkül, hanem a frankfurti Európai Központi Bank, mégpedig nyilván szoros összhangban a londoni Cityvel és a New York-i Wall Streettel, amelyek mindnyájan a mögöttük uralkodó névtelen nemzetközi pénzoligarchia végrehajtó intézményei. Ettől az EU-tól várnánk a tiszta és erkölcsös Magyarországot?”

Ugyanebbe a Kitörés című kiadványba e lap máig megbecsült szerzője, Lóránt Károly közgazdász is írt. Kitűnő és akkoriban igencsak felvilágosítónak számító gondolatokat, tényeket. Például: »A világot néhány száz, soha erre a funkcióra meg nem választott és demokratikusan el nem számoltatható ember irányítja.« Valamint: »Magyarországon a német bérek 1/7-éért lehet autókat gyártani, tehát a német autószerelő üzemek egy része hatszáz-nyolcszáz kilométerrel keletebbre települ.«

Nos, nem tudom, ki várt az EU-tól tiszta erkölcsöt, ki nem, de mára már napnál világosabb, tőlük nem várhattunk. Síklaky az EU-ba való belépésről, a népszavazásról pedig csak annyit mondott: »Az eldöntendő kérdést Petőfi fogalmazta meg: Rabok legyünk, vagy szabadok / Ez a kérdés, válasszatok!« Választottunk.

S hogy szabadok lennék, abban nem kevesen kételkedünk. Miért is nem beszélgettünk és beszélgetünk többet váteszeink megfontolandó gondolatairól?”