Sánta minden szavuk

„A kormányzat egyre óvatlanabb, elbizakodottabb. Végletekig beleélte magát abba, hogy azt tesz, amit akar, és az ünnepek előtt sikerült neki egyetlen rohammal olyan belpolitikai-törvényhozási lavinát zúdítani a közönségre, amilyet józanabb hatalom elővigyázatosabban porcióz. Mostanra a legkülönbözőbb dühök adódtak össze, és ezek még a pártokat is egymáshoz rántották, amire aztán a hatalom kifejezetten rosszul reagál. Holott amitől kiveri a veríték, azt ő alapozta meg. Közben a hivatalosan a szakszervezetek által menedzselt demonstrációt a fiatalság vette a kezébe, így a rezsim találkozni kényszerült a tetterős, könnyen eszkalálódó elkeseredettséggel, amelyet már nem olyan könnyű a mindig kéznél lévő klisékkel megbélyegezni. Felmérések szólnak arról, hogy honfitársaink zöme ideges, frusztrált. Mellbevágó adat, hogy az EU-ban minden agyonreklámozott javulás ellenére a legszegényebbek között vagyunk, mégis sokak biztonságérzetét, rendigényét elégíti ki a rezsim jól-rosszul. A pályán híre-hamva nincs alternatívának. Hiába a riasztó mentális állapotot tükröző társadalmi mélyfúrások, jogi abszurditások, a korrupció, a normaszegések terjedő környezeti ártalmai, igazságtalanságai, sokan képesek a kiszolgáltatottsággal együtt élni, a még kiszolgáltatottabbakat lenézni, de leginkább mindebből semmit sem észlelni, és hinni, hinni.”