„A vita a Kossuth tér átrendezése, eredeti állapotának helyreállítása és Nagy Imre szobrának áthelyezése körül folyik. Ugye azt is meg kell említenünk, hogy 28 éve volt egy rendszerváltás, egy hatalomváltás – igaz nem száz százalékos, csak ötven –, aminek az elején közmegegyezés született, hogy a vörösterror, a Rákosi- és Kádár rendszerek, a Szovjetunió dícsőségét hírdető szobrokat szoborparkba helyezik, országszerte temetőbe kerülnek a szovjet katonáknak felállított emlékművek és a kommunista hatalom jelképeit mindenhonnan leszedik. Később derült ki, hogy ez a közmegegyezés csak látszat volt, mert az MSZP valójában az MSZMP utódpártja, és a balliberálisok ideológiailag azonosak az egykori bolsevik párttal, amelyik internacionalista, és globalista elveket vall. Meg kell azt is jegyezni, hogy a régi nómenklatúra jelképeinek eltávolítása (például a hazaáruló Károlyi Mihály szobra) békés körülmények között zajlott, nem úgy mint a kommunista diktatúrák idején.
A balliberális ellenzék és az Index őrjöng: szerintük történelemhamisítás, hogy a vörösterror áldozatainak emlékművét teszik Nagy Imre szobrának helyére.
A liberálisoknak nagyon fáj, hogy elviszik Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről. Helyére azt az emlékművet állítják, ami a vörösterror áldozatairól emlékezett meg a második világháború előtt. Erre több okból van szükség: egyrészt, hogy begyógyítsák »a kommunista szoborrombolások okozta sebeket« s hogy helyreállítsák a tér eredeti állapotát. Másrészt helyre kell állítani azt a helyes történelmi tudatot, ami az egész magyarságnak érdeke. Máig nincs tisztázva, hogy Nagy Imre kinek a mártírja? Az 1956-os forradalomé, a népé, vagy a kommunistáké, mint például Rajk László vagy Pálffy György. Nincs tisztázva Nagy Imre szerepe a cári család meggyilkolásának ügyében, abban sem, hogy a sztálini korszak idején a Szovjetunióban miért végeztek ki sok magyar kommunistát, mint a többi között Kun Bélát, Mészáros László szobrászművészt. Nem tisztázott a szerepe az erőszakos téeszesítés idején és a padláslesöpréseknél. Majd azt sem tudjuk pontosan, hogy meddig volt a véres döntéseknél – így a Kossuth téri vérengzésnél, 1956. október 25. – a végrehajtó hatalom részese.