Kedves András!

„Pár hete vitára hívtam a Momentum Mozgalom elnökét, Fekete-Győr Andrást, aki válaszlevelében elzárkózott a nyilvános vitától, és azt javasolta, hogy helyettük inkább a Fidesszel foglalkozzak – de ezt nem ilyen nyersen, hanem nagyon normális és kulturált stílusban fogalmazta meg. Ezt írtam válaszul:

Kedves András!

Számomra elfogadhatatlan, hogy a magyar politikai élet szereplői nem állnak szóba egymással, még csak kísérletet sem tesznek álláspontjaik közelítésére, a másik fél meggyőzésére. Örömmel lezárom ezt a vitát, ha...

...legalább megiszunk egy sört, mielőtt kirekesztetek a civilizációból.

...az engem támogató momentumosok zaklatása és megfélemlítése véget ér.

...ha a Momentum Mozgalom illetékes fóruma esélyt kap a meghallgatásomra, és ők utasítják el a Sétáló Budapest programját.

Amennyiben a Momentum elnökségének számára továbbra is a karaktergyilkolásom és az MSZP-vel való üzletelés lesz a budapesti választásra való ráfutás fő csapásiránya, én minden erőmmel megkísérlem majd meggyőzni a mozgalmatok szavazóit arról, hogy az általatok ígért politikai kultúraváltás és az elmúlt huszonnyolc év leváltása nincs már napirenden. Persze tisztább volna, ha ezt ti közölnétek velük, de ha nem megy, nekem bőven van időm és energiám erre a felvilágosító munkára.

Az együttműködés reményében: Puzsér Róbert

Erre a levélre természetesen már nem jött válasz. Azóta nem foglalkoztam a Momentummal, bíztam abban, hogy idővel változtatnak. Most viszont eljutott hozzám egy bejegyzés a Momentum titkos internetes verőosztaga, a Momentroll fórumából, ahol Matisz Károly pártigazgató arra biztatja trollhadseregét, hogy az én felületeimet dúlják fel, merthogy én, aki őket a szocikkal való sefteléssel vádoltam, most összeálltam az „óbaloldallal”. Megtisztelő, hogy a rendszer megdöntése közben azért rám is szakítanak egy kis időt. Akkor lássuk csak tényszerűen, hogy mi a különbség aközött, amikor én tárgyalok, és aközött, amikor ők seftelnek az MSZP-vel:

• Azzal a tervvel léptem be a politikai térbe, hogy megvalósítsam a Sétáló Budapest programját. Nyíltan és egyenesen megmondtam, hogy ehhez szükségem lesz a régi baloldalra – legalább annyira, hogy ne indítsák rám a jelöltjüket –, én pedig nem fogok ideológiai kérdést csinálni abból, hogy merre kanyarodjon a villamos. Nem kedvelem őket, nyilván ők sem engem, de Budapest ennél fontosabb.

• A Momentum politikusai azzal a tervvel léptek be a politikai térbe, hogy leváltsák az elmúlt harminc évet – a teljes politikai osztályt. Azzal léptek be a politikai térbe, hogy nincs különbség a Fidesz és az MSZP között. Most pedig a nyilvánosságot kizárva egyezkednek a régi baloldallal. Már számos kerületben meg is állapodtak, aztán amikor a tagságuk vagy a közvélemény erre rákérdez, ők mindenki szemébe belehazudnak, és letagadják.

• Én a régi baloldallal egy demokratikus intézmény, az előválasztás létrehozásáról, annak feltételeiről, Budapest működtetéséről és jövőjéről tárgyalok. E tárgyalássorozat minden ülése után beszámolok a nyilvánosságnak arról, hogy mit értem el.

• A Momentum Mozgalom programról, Magyarország, Budapest vagy az ellenzék jövőjéről nem tárgyal – sem velem, sem az MSZP-vel, sem mással. A Momentum Mozgalom alpolgármesteri posztokról, képviselői helyekről, felügyelőbizottsági tagságokról tárgyal a régi baloldallal – mégpedig a nyilvánosság teljes kizárásával. Nagypályás ragadozók, megélhetési hazudozók.

Sajnálattal, de tudomásul veszem a politikai realitást: a Momentum ahelyett, hogy forradalmi szelfiket készítene a tüntetéseken, ellenem indított háborút. Rég keresem az inspirációt egy írásra Fekete-Győr András szelfiforradalmáról – úgy érzem, most megkaptam.”