„Én új vagyok a parlamentben, de mivel a doktori kutatási témám is ez, munkaköri kötelességeimen túl foglalkoztat az intézmény jelene és jövője.
Úgy gondolom, hogy egyértelmű: napjainkban a parlament előtti vita jellege más, mint pár évtizeddel korábban - nemcsak idehaza, hanem más parlamentáris berendezkedésű országokban is. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy a parlament megszűnt a közéleti kérdések megvitatásának exkluzív fóruma lenni. Ma már ugyanis - a tömegmédia és a modern telekommunikációs eszközök korában - az egyes közéleti kérdések megvitatásának, a legfontosabb megszólalásoknak nem kizárólagos terepe a parlament. Minden országban hasonló tendenciák zajlanak, ezt sajnos tudomásul kell venni.
Ettől azonban a parlamentarizmus még nem került válságba. Sőt!
A népszuverenitás legfőbb letéteményese továbbra is a parlament, illetve a törvényhozás és a jogrend legitimitása biztosításának továbbra is ez az intézmény az egyik legfontosabb tartópillére. Magyarország esetében pedig ennél többről is szó van: az Országgyűlés több évszázada az ország szuverenitásának, közjogi függetlenségének a legfőbb őre. S ez a szerep nem halványodik, hanem éppen ellenkezőleg, erősödik a XXI. század globalizációjának viharaiban.
Éppen ezért nekünk magyaroknak a parlament rendben történő működése, s kifejezetten az intézmény méltósága közös nemzetstratégiai ügyünk.
Lehet és kell is egyet nem érteni, lehet és kell is vitatkozni, de ezt olyan, a magyar parlamentarizmust romboló módon megtenni, ahogy az ellenzék ma megtette, nem lehet. Egyszerűen azért, mert ez az intézmény nekünk magyaroknak nem csak a politikai szembenállás kifejezésének színpada, hanem a nemzet egységének és szuverenitásának védőbástyája.
Az ellenzék mai viselkedése ezért volt súlyosan riasztó minden normálisan gondolkozó - kormánypárti vagy ellenzéki - szavazó számára.”