Álmodni sem érdemes a Fidesz országában

„ENGEM NEM ÜLDÖZNEK EL

Nem leszek egyetemi tanár, vagy legalábbis nem úgy, ahogy szerettem volna. Kimehetnék Ausztriába a CEU után, vagy utazhatnék távolabbi országba is, még jobb egyetemre. De nem fogok külföldre menni.

Nem fogok külföldre menni, mert ha egyszer kimegyek, félek, hogy kint maradok. Nem fogok külföldre menni, mert itt élnek a rokonaim és a barátaim − legalábbis azok, akik még nem költöztek ki. Nem fogok külföldre menni, mert magyarul gondolkozom, mert ha valaha lesznek gyerekeim, szeretném, hogy magyar legyen az anyanyelvük. Nem fogok külföldre menni, mert szeretem ugyan Baudelaire-t, de nekem egyik sora sem olyan értékes, mint az: »Sikolt a zene, tornyosul, omlik«. Nem fogok külföldre menni, mert ha ki szerettem volna költözni, már rég Londonban mosogatnék.

Nem fogok külföldre menni, mert itt akarok lenni, amikor ez a kényelmetlenül hosszúra nyújtott Örkény-novella végre véget ér.

24 éves vagyok, ebben a korban az ember jobb esetben még nem célokról mond le, hanem újabb és újabb terveket sző.”