Pancserellenzék

„Addig jó az országnak, amíg a hatalomnak még a közelébe sem kerül ez az újabban hazug egységet mutató, valójában egymást mindennél jobban utáló galeri.

»Legyen a mi tüntetéssorozatunk jelképe a fehér sál és a fehér sapka. Legyen fehér, mert ez a béke színe. A legtisztább, ami a fény teljes spektrumát változatlanul veri vissza. És legyen sapka, mert a hatalomnak mindegy, hogy van rajtad sapka vagy nincs, ha az útjában állsz, eltipor.« Talán elég is lenne Kunhalmi Ágnes MSZP-választmányi elnök, első vonalbeli szocialista politikus e gondolatait idézni, hogy illusztráljuk az ellenzék nívóját. Egy hete még – némi logikai bukfenccel – az Orbán Viktor európai ellenfelének tartott Macron francia elnök ellen tüntetőktől kölcsönzött sárga láthatósági mellény volt a ballib dress code. Ahhoz képest végül is kifejezetten kreatív gondolat fehér sapkában és sálban megjelölni az „összefogás jelképét”: a szociáldemokráciáról hadováló egykori megszorítók és multikedvelők most a fehér színben látják az erőt. Finoman szólva is szürreális.

És az a gyakran viccelő, direkt tájszólással beszélő Kunhalmitól különösen is furcsa, hogy békéről értekezik, pedig az elmúlt héten a felhevült demonstrálók rendőröket bántalmaztak, loptak, köztulajdont rongáltak, rászoruló gyermekeknek szánt szánkókat gyújtottak fel, és kereszténygyalázó tirádákat üvöltöztek. Csak egy rövid felsorolás, a teljesség igénye nélkül.

Eltiporta őket bárki is? Legfeljebb eljárás indult néhányukkal szemben, a rendőrség alapvetően példásan és jogszerűen járt el, hol vannak már a 2006 véres őszén megtapasztalt módszerek? Különösen is gyomorforgató, hogy egy nyilvánvaló provokátor esete kapcsán maga Gyurcsány kezdett rendőri erőszakról beszélni.

Ma tehát nem a kormány él vissza a hatalmával, hanem a magát tömegnek láttató, valójában hangos és durva kisebbség a szabadságjogokkal. Ugyanis nem az a demokrácia, ha a többség által támogatott vezetők meghajolnak a részben külföldről szított, szervezettnek tűnő balhézóknak vagy a parlamenti egyharmaddal sem bíró ellenzéknek. Éppen ellenkezőleg.”