Eltelt száz év és túléltük

„Ennek az országnak (és a környező országoknak) a fiataljai nevében kérem és kérjük a román és a magyar nacionalistákat, hogy tegyék túl magukat rajta – tényleg eltelt száz év. Nyugodtan lehet kíváncsinak lenni, megismerni a román kortárs irodalmat, színházat, zenét, szeretni egymást, megtanulni románul káromkodni, elvégezni románul sofőrsulit, elmenni nyugodtan a komfortzóna határáig és túl, mert nem lesz semmi baj.

Ennek az országnak (és a környező országoknak) a fiataljai nevében mondom és mondjuk, hogy a komfortzóna határai feloldódtak, görcsösen ragaszkodni és belénktukmálni dolgokat, csak azért, mert azt hiszitek, nincs tovább – elvesztegetett életidő. Eltelt az a száz év, amitől a gyerekeiteket és unokáitokat féltettétek. Nincs semmi baj, jól vagyunk.

Ennek az országnak (és a környező országoknak) a fiataljai nevében mondom és mondjuk, hogy merjünk foglalkozni komolyan más az élet és a fejlődés szempontjából fontosabb dolgokkal. Vagyis mi értjük, hogy mellet veregetni, zászlókat lobogtatni és könnyeket hullajtani himnuszokra mély és valódi érzéseknek tűnnek, de ezek csak tanult érzések.

Én a Királyhágón, a Szent Anna-tónál és a Zetelaki gátnál érzékenyülök el, ha külföldön eszem töltöttkáposztát és miccset, ha román manelet és Tamás Gábort hallok – és ennek az országnak (és a környező országoknak) a fiataljai nevében mondom és mondjuk, hogy hagyjanak azon elérzékenyülni, felháborodni, szomorúnak és dühösnek lenni, amin mi akarunk.”