A felhatalmazás politikája

"Olyasmikre gondolunk, mint hogy a »nemzeti konzultáció kérdései nem adnak látleletet a magyar családok égető problémáiról«, »mérhetetlenül drága«, »ezek manipulatív kérdések«, »ennek semmi értelme«" https://magyaridok.hu/wp-content/uploads/2018/11/NemzetiKonzultacio2018-1.jpg "Az nem kérdés, hogy a nemzeti konzultáció nem közvélemény-kutatás, ahogyan konzultációnak sem lehet nevezni." Ez a nem is konzultáció de sem közvélemény kutatás, és a többi efféle fanyalgás a jó öreg nemigazikonzervatív vesszőparipára felülés. Nem igazi, tehát én nem is ehetem meg. A normális ember számára érthetetlen gondolkozásmódot az alábbi részlet talán segít megvilágítani: “Micimackó jól megfogta a fejét, ami nála mindig a megfontolás jele. – A dolog így áll – mondta végre. – Mézkutató légi útjaim során rájöttem, hogy mi a legfontosabb. A legfontosabb, hogy a méhecskék ne lássák az embert. Mármost, ha a léggömb zöld, azt hiszik, hogy a fához tartozol. És nem vesznek észre. De ha kék a léggömb, azt hiszik, hogy az éghez tartozol, akkor se vesznek észre. Itt tehát az a kérdés, melyik hasonlít jobban. – De nem gondolod, hogy téged észrevesznek a léggömb alatt? – Talán igen, talán nem – mondta Micimackó rejtélyesen. – Ezeknél a méheknél sohase lehessen tudni. Pillanatig habozott, aztán határozott. – Tudod mit, majd igyekszem úgy hatni, mint egy kis fekete felhő. Ez megtéveszti őket. – Akkor mégis a kék léggömböt ajánlom – mondtad te, és így is lett. Meg is indultatok a kék léggömbbel, de a biztonság kedvéért puskát is vittél magaddal. Micimackó pedig bemászott egy pocsolyába, jól meghengergőzött benne, míg olyan fekete nem lett, mint a csibor. Ezután felfújtátok a léggömböt, Micimackó megkapaszkodott, te eleresztetted a zsineget, és Micimackó kecsesen libbent az ég felé, míg el nem érte a fatető színvonalát, jó nyolcméternyi távolságban. – Remek! – kiabáltad te. – Mit szólsz?! – kiabált vissza Micimackó – Minek gondolnál alulról nézve? – Egy olyan Mackó-félének, ami léggömbre kapaszkodik – mondtad te. – Az lehetetlen – mondta Micimackó kissé aggodalmasan. – Hát nem olyan vagyok, mint Fekete Felhő a kék égboltozaton? – Nem mondhatnám. – No jó, alulról és felülről, az más. Aztán meg említettem már, hogy ezeknél a méheknél sohase lehessen tudni… Sajnos szélcsendes volt az idő. Micimackó nem tudott közelebb jutni a fához. Már látta a mézet, érezte illatát, de nem tudott hozzáférni. Kis idő múlva leszólt. – Kedves Róbert Gida! – jelezte hangos suttogással. – Tessék! – Attól tartok, a méhek gyanítanak valamit. – Miből gondolod? – Valami azt súgja nekem, hogy gyanakszanak. – Csak nem gondolják rólad, hogy a mézük után szimatolsz? – Az is lehetséges. Nem lehessen tudni ezeknél a méheknél! Kis szünet. Azután Micimackó megint rákezdi: – Kedves Róbert Gida! – Parancsolj! – Van nálatok otthon valami esernyőféle? – Azt hiszem, van. – Kedves volnál, ha kihoznád, és sétálgatni kezdenél alattam, majd időnként aggódva néznél fel rám, és azt mormognád hangosan magad elé: “Ejnye, ejnye, úgy látszik, esőt kapunk.” Ezzel félre lehetne vezetni a méheket, mert nagyon ravaszak ám. Te csak mosolyogtál magadban, és azt gondoltad: “Csacsi öreg medvém.” De ezt csak úgy gondoltad, mert alapjában szeretted Micimackót. Így hát hazaugrottál az esernyőért. – No, itt vagy végre! – kiáltott Micimackó némi fojtott nyugtalansággal a hangjában, ahogy a fa alá értél. – Már kezdtem aggódni. Tudniillik felfedeztem közben, hogy a méhek most már határozottan gyanítanak valamit. – Nyissam ki az ernyőt? – kérdezted. – Várjunk. Ravasznak kell lennünk. A legfontosabb, hogy a méhkirálynőt tévesszük meg. Látod onnan alulról a méhkirálynőt? – Nem. – Kár. Mármost amíg te lent sétálgatsz az ernyővel, és mondogatod, hogy: “ejnye, ejnye esőt kapunk.”, addig én itt fönt megpróbálok valami felhődalt költeni, már amilyet egy kis Fekete Felhő énekelne az én helyemben… Vigyázz, kész, mehet! Így hát amíg te fel és alá sétáltál, erősen kételkedve az egész hadicsel sikerében, Micimackó a következő dalt énekelte: Megmondták a költők régen, legjobb kis felhőnek lenni az égen, szemem ezért ragyog, mert én egy kis felhő vagyok. Ragyog az ég rám fényesen, sétálok rajta kényesen, hej, kényesen és rangosan, és énekelem hangosan: Megmondták a költők régen (stb.) De a méhek éppolyan gyanakodóan zümmögtek tovább. Néhányuk otthagyta a fészkét, láthatóan a felhő körül kezdtek rajzani, s a dal második szakasza közepe felé az egyik méh egyenesen ráült a felhő orrára, aztán gyorsan elröppent. – Vo-Vo-Vóbert! – kiabált a felhő kissé náthás hangon. – Mi baj? – Gondolkoztam a dolgon, és rájöttem, miről van szó. Ezek nem igazi méhek. – Nem? – Nem igazi méhek, tehát nyilván nem is készítenek igazi mézet. Ez világos, ugye? – Ha úgy gondolod!… – Ez a megmásíthatatlan véleményem. Így hát legjobb ha, leszállok.”

Hát először is a feltett kérdések a jövőt illetően igenis nagyon fontosak. Miután a kérdőív anonim tényleg minden félelem nélkül ki lehet tölteni. Továbbá a beérkezett válaszok csakugyan támogatást adhatnak a kormány döntéseinél és - ami nem kétséges, hogy nekimennek az EU-ban - érvet szolgáltat velük szemben. Végül a demokráciára olyan háklis nyugati országok, meg itteni csahosaik vajon mikor kérdezték meg az állampolgáraikat hasonló fajsúlyú döntéseik során?

Ok,Balázs,mindenben igazad van. Egy dologban viszont nálam az igazság: menthetetlen hülye vagy.

Ostoba libsi, a századik kétharmad és az ötszázadik konzultáció után is belekötsz majd..? Uncsi..