Így múlik el

„Minden forradalom seb a történelmen. A demokraták az erőszaktól irtózva forgatják a szájukban, az autoriter rendszerek pedig nyilván nem szeretik, ha olyasmiről van szó, hogy egy nép elkergeti az uralkodóit.

1956-ban márpedig ez történt. A forradalmat a szovjetek verték ugyan le, itteni helytartóik védelmében, de a népharag nem rajtuk csattant, hanem a nyomort és félelmet képviselő magyarországi kommunistákon. Mivel leváltani nem tudták őket, ez az egy lehetőség maradt. Ebből a primer tanulságból elég egyenesen következik egy csomó ijesztő jelenet feldühödött polgárok gyűrűjében veszteglő sportautókról, lángoló vadászkastélyokról és fánkboltokról, és a rémületről, ahogy a motorjait melegítő magángép elé begurul egy elkötött tank.

Ebből a halálfejes vitorlából végül is egész ügyesen fogja ki a szelet Orbán Viktor, ha megint eldarálja, hogy a forradalom okafogyott, ugyanis éppen folyik, és ő maga vezeti.

Röhögve tesz erőszakot a történelmen, de egy darabig még fehér asztalnál is védhető az álláspontja az öröklési vitában. Tény, hogy 56-ban elég sokféle áramlat ütötte fel a fejét, és ezek egy része nagyjából jobboldali diktatúráért harcolt, nem pedig liberális demokráciáért. Ami ma történik Magyarországon, azt Mindszenty József lelkesen lájkolná. Legalábbis egy darabig, mert kisvártatva, abban a tudatban, hogy neki joga van különvéleményhez, előállna a maga kifogásaival meg Biblia-értelmezéseivel, aztán azon venné észre magát, hogy elfogyott körülötte a levegő.”