Népszavazás őfelsége, a nép nélkül

„Nem érte el a részvételi arány az érvényességi küszöböt a hétvégi romániai népszavazáson. A szükséges 30 helyett a jogosultak alig 21 százaléka érezte fontosnak, hogy véleményt nyílvánítson arról, alkotmányba foglalják-e: a család egy férfi és egy nő házasságán alapul. Igaz, a szavazólapokra nyomtatott szöveg olyan semmitmondóan általánosra sikeredett, hogy abból igencsak nehéz volt – ha nem lehetetlen – kihámozni a valódi kérdést. »Egyetért azzal, hogy az Alkotmányt a parlament által elfogadott forma szerint módosítsák?« – így a kérdés. Abban egyezzünk meg, ebből a megfogalmazásból nem könnyű kiolvasni a hagyományos családmodell iránti aggodalmat. Inkább valamiféle biankó csekknek tűnik, amit bármire érthetnek majd, amit az alaptörvénybe jó román szokás szerint  belecsempésztek. Igy van-e vagy sem, mi a biztosítéka annak, hogy nem valósul meg a hátsó szándék, mindez csak a tájékozottabbak, a vájtfűlűek számára volt téma. A legtöbben nem is vesződtek ezzel, simán otthon maradtak.

(...)

A többségi román lakosság körében tapasztaltnál hangsúlyosabb volt a magyarok távolmaradása. Különösen a Székelyföldön volt alacsony az éredeklődés, hiszen Hármoszéken a szavazásra jogosultak alig 8,50 százaléka, Hargita megyében pedig 11,12 százaléka, a vegyes lakosságú Maros megyében pedig 15,70 százaléka voksolt. Az általános érdektelenségre talán magyarázat lehet, hogy az erdélyi magyar pártoknak egyáltalán nem sikerült a szavazóik mozgósítása. Az erdélyi »zsebpártok« – Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt – hiába buzdítottak az igen melletti szavazásra. Az RMDSZ ugyan a részvételre szólította fel híveit, de mindenkinek a saját belátására bízta, hogyan szavaz. Az erdélyi magyarok zöme ezek után úgy döntött: ha már úgyis mindegy, hogyan voksol, akkor egyáltalán nem voksol. Különösen, hogy a szavazólapon szereplő kérdés alapján senki sem lehetett biztos abban, hogy valóban a család meghatározásának alkotmányba emeléséről szavazhat.”