Finnyáskodás helyett: van mit tanulni Puzsértól

„De miért is lehet izgalmas Puzsér jelöltsége?

Ismert. És nemcsak a körúton belül. Erővel és közérthetően beszél, így üzenetei megértéséhez nem szükséges klasszika-filológia és francia szakos diploma (félreértés ne essék, Tamás Gáspár Miklós forever!), és megszólíthat olyanokat is, akiket bizony a hagyományos baloldali körökből jövő politikusok nem tudnak. Mondhatnánk, hogy bizonyos szempontból integratív. Meglepő állításnak hangzik egy ilyen hangos és durva figura esetében, de könnyebben tudom elképzelni, hogy Tibi atya rajongóitól kezdve a fővárosi jobbikosokon át a jobber LMP-sekig tömegével szavaznak le emberek Puzsér Róbertre, mint akármelyik klasszik baloldali jelöltre. És lehet, hogy egyszer magunktól, baloldaliaktól kell elvárnunk, hogy orrbefogva szavazzunk, nem pedig mástól, LMP-sektől vagy jobbikosoktól. Ez van, a teljes összefogás sose lesz rózsaillatú.

Van víziója. Szokatlan módon úgy kritizálja a jelenlegi vezetést, hogy közben röviden, néhány mondatban tudja összefoglalni azt, hogy mit szeretne csinálni helyette. Egy sétáló Budapestet. Ahol több a zöld, és kevesebb a rák. Ahol a lakóké a Duna-part, és magasabb a várható átlagéletkor. A szokásos mantra helyett néhány mondatból álló, képekben elmesélt, mégis közérthető vízió.

És abszolút átjön, hogy számára Budapest nem egy eszköz, egy ugródeszka, hanem maga a cél.

Akarja. Balfaszkodás nélkül szállt be a ringbe. Nem látni mást, aki foggal-körömmel küzdene azért, hogy valamit kezdhessen Budapesttel. Úgy tűnik, nincs senki, aki igazán képviselni akarná közel 1,8 millió budapesti érdekeit – fideszesét, jobbikosét, DK-sét egyaránt. ”