Nincs több jelölt, csak Tarlós és én

„Késett egy kicsit, és amikor felhívtuk, azt mondta: parkolóhelyet keres. Ez hogyan illeszkedik a Sétáló Budapest programjába?

Úgy kéne tekintenem a főpolgármester-jelöltségre, mint egy reality-re, és most a saját életemet is a realityhez kellene igazítanom? Az igazság az, hogy autóval közlekedem. Persze sokat sétálok Budapesten, de jellemzően autóval járok húsz éve. Ez a város autóra van optimalizálva, Budapesten autózni kényelmes és gyors.

Talán nem is politikai, hanem személyes életmódváltási programot hirdetett?

Valójában egy új szemlélet az, ahogy a városra gondolunk. Szeretném újraoptimalizálni és emberközpontúvá tenni Budapestet. Vegyük a rakpartokat: jelenleg patkányok lakják, és autók dübörögnek rajta. Egy kétmilliós metropolisznak lehet, hogy így kell kinéznie, de egy városnak a metropoliszban – ahogy Európa legtöbb metropoliszának közepén van egy emberi léptékű, zöld, sétálható belső városrész – semmiképp. Ezt a referenciát láttam Rómában, Sevillában, Prágában, Krakkóban, és így festene az a Budapest, ahol szívesen élnék. Persze, most úgy kéne viselkednem, mint egy politikusnak, és a politikai érdekeim mentén el kéne játszanom a zöld és alternatív, budapesti Karácsony Gerit, aki biciklire pattan, de én nem egy valóságshow-szereplőt kívánok eljátszani, hanem képviselni akarok egy programot.

És miért nem akar főpolgármester lenni?

Tényleg nem akarok? Lássuk csak, mi a félreértés tárgya: az egész politikai osztályt a hatalom elvtelen óhajtása jellemzi – én ezt valóban nem osztom, én a programomat akarom megvalósítani. Nem a programom szolgálja a főpolgármesteri ambíciómat, hanem a főpolgármesteri ambícióm szolgálja a programomat.

Amihez mégiscsak kell a hatalom.

A program megvalósításához hatalom kell, csakhogy a hatalomhoz meg hazudni kell. Tudjuk. Csakhogy az a tapasztalat, hogy ha a hatalom megszerzéséhez a szent program megvalósításának érdekében hazudok, akkor ha a hatalmat sikerül is megragadni, a programból végül úgysem lesz semmi, mert az is csak egy hazugság volt, ami a csakis a megválasztásomat szolgálta. Minden kampányígéret csak a politikusok hatalomvágyát és a haveri cégek mohóságát szolgálja. Én viszont teljesen új referenciákat akarok hozni a politikába: nincsenek haveri cégeim, nem akarok ebből meggazdagodni, köszönöm, megélek a piacról, és nem áll szándékomban másra berendezkedni akkor sem, ha megválasztanak.

Másodállásban lenne főpolgármester?

Nem, de a szakmai ügyek döntő hányadát nem én vinném, hanem egy alpolgármesterem, aki szakértő. Nem szakpolitikus, hanem civil szakértő, akiben bízom, és akire rá merem bízni Budapest ügyeit.”