Két éve, hogy folyton csak elszenvedjük a Fideszt

„Emlékszem hogy történt. Két éve ezen a napon, amikor beírta a szerkesztőségi csetbe az egyik mércés szerkesztő, hogy para van a Népszabinál, valakinek motoros futár vitt ki egy levelet, hogy felfüggesztették a lapot. Aztán körülbelül fél órába pár telefonhívásba és csetelésbe telt, hogy kiderüljön, igen ez valószínűleg a vége lesz.

Kinyírták a Népszabadságot, kinyírták a lapot.

Valószínűleg sose fogom elfelejteni azt a pillanatot amikor erre rájöttem, pontosan tudom, hogy hogy mondtam el a barátnőmnek, hogy mi van, hogyan éreztem a dühöt, és hogyan írtam meg instant a cikket, amit ilyenkor meg kellett írni. Aztán hogyan hívtam fel a népszabis ismerősöket, hogy ha bármit tudok, akkor segítek, meg hogyan rohantam le a boltba, hogy még legalább az utolsóból legyen.

Itt is van mellettem a polcon. Azóta már mellé került az utolsó Magyar Nemzet is.

Ha visszagondolok erre a két évvel ezelőtti pillanatra, még mindig feltör belőlem a harag, a düh, és a kétségbeesés, aztán pedig jön amit azóta érzek, hogy itt is az történt, ami 8 éve történik folyton folyvást.”