Álbalhé és marketinghiszti a CEU-n

„Fogalmunk sincs, hol tart most a New York állam és a magyar kormány közötti megállapodás, ami szükséges a CEU zavartalan működéséhez, de nem is fontos. – derült ki a CEU mai nemzetközi sajtótájékoztatóján. A CEU bővítése, bécsi kampusznyitása eldöntött tény, és a »nyugat legkeletibb« fővárosába azokat a szakokat és képzési programokat viszik át, amelyek népszerűek nyugaton. Gyakorlatilag egy egyetem bővülésének, terjeszkedésének lehetünk szemtanúi, amit okosan összekötöttek a magyar kormányzat »antidemokratikus törekvései elleni elkötelezett harccal«, amivel nem kevés publicitást és megjelenési lehetőséget szereznek a »küzdelmüknek« »támogató környezetet« biztosító nyugati médiában.

A sajtótájékoztató legmeghatóbb része a küldetésükről szóló összefoglaló volt, ahol az álmélkodó újságíróknak elmesélték, az ő könyvtáruk és egyetemi architektúrájuk nélkül Budapest a tudományok világában Nyasszaföld alsó szintjén lenne, és ők annyira »jóemberek«, hogy mindezt akkor is Budapesten hagyják, ha őket száműzik. Olvassunk a sorok között, két és fél óra nem akkora távolság, járjanak csak Budapestre könyvtárazni a hallgatók, felesleges a teljes infrastruktúrát Európa egyik legdrágább városába telepíteni, az ilyesmit mégis csak érdemesebb a magyar átlagbérben fizetni. Ignatieff román kollégája is felült az érzelmi hullámvasútra és kijelentette: Magyarországon ekkora exodus és üldöztetés 1956 óta nem történt. Éppen csak az ágy alatt készenlétben álló töltött bőröndök nem kerültek szóba meg a legrosszabb vészkorszak.

A CEU vezetése persze nyitva hagyott egy kiskaput a kormánynak, de csak amolyan megfoghatatlan Sargentini-sejtés formájában. Amennyiben a kormány hajlandó garanciákat adni az akadémiai- és tanszabadság kérdéskörében, akkor megfontolják a semmit, tehát így is, úgy is megnyitják bécsi kampuszukat, a mai előadás pedig semmi másról nem szólt, mint a leendő hallgatók toborzásáról.”