„Ungár Péter tünet, ezért mi is megemlékezünk róla, bár általánosságban már kezeltük ezt a tünetcsoportot. Ungár Péter meg a radikális jobboldal (az utóbbi időben sűrűn) egyrészt fölmarkolja a nemzetállamiasodó fiatal baloldal egy részét, és ifjontian, üdén, huszonegyedik századian fordul szembe a globalizációval, de nem avval, aminek a globalizációja a globalizáció (azaz a kapitalizmussal), másrészt bátran szembefordul mindennel (NGO-k, Európa), amivel Orbán Viktor és az etnicista szélsőjobboldal mindenütt ellenséges, harmadrészt megmarad ellenzékinek. Miért ne maradna meg ellenzékinek? Magyarországon az 1930-as években is többféle jobboldali ellenzéke volt a jobboldalnak – Ausztriában is szembenálltak egymással Dollfuß (akit fasiszta létére náci merénylő gyilkolt meg), Schuschnigg és Seiß-Inquart hívei, az ausztrofasiszták be is börtönözték a horogkeresztes-nagynémet nácikat – , semmi újdonság már megint, lehangolóan hagyományos, és az okok is andalítóan régimódiak.
Abban is van valami megejtő, hogy itt nemzedéki pártok versengenek egymással: a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz: ötvenesek-hatvanasok), az LMP+Jobbik (negyvenesek), a Momentum (húsz-harmincasok), a különbségek nem nagyok, bár a Momentum nem homofób, nem nőgyűlölő, amihez szívből gratulálunk. A startupos programozók neoliberális nacionalizmusát képviseli, ha épp ráér.”