A negyedik

„Az Economist szentelt az ügynek pár héttel ezelőtt egy külön riportot, mely azon sopánkodik, hogy az »internetet eredetileg azzal a szándékkal hozták létre, hogy a világ kevésbé centralizált legyen, de éppen ennek az ellenkezője valósult meg (…), a decentralizás pedig végső soron a demokrácia kérdése«. Ahogy Sir Tim Berners-Lee, az »internet egyik atyja« fogalmazott: »az internet kudarcot vallott abban, hogy elhozza a sokunk által vágyott pozitív, konstruktív társadalmat« – hogy mit ért ez alatt, hát hármat találgathatunk… Jól jellemzi az »internetalapítás« hangulatát egy másik »atya« vallomása: »Elutasítottuk a királyokat, elnököket és a többségi szavazást. Amiben hittünk, az a majdnem teljes konszenzus és egy működő kód.« De ahogy a liberális demokráciák megjövendölt világszintű győzelme beteljesületlen prófécia maradt, úgy az internethez mint előbbi cél eléréséhez használt eszközhöz fűzött liberális vágyak sem elégíttettek ki.

Hogy miért? Egyrészről mert az internet tértől és időtől történő függetlenségéről szóló tétel badarságnak bizonyult – legalábbis amíg valamilyen, jellemzően IT-mamutok és/vagy államok által birtokolt fizikai hálózat szükséges a jelek továbbításához. Másfelől az internet, pontosabban az átlagfelhasználók által internetként használt Facebook, Google és társai egyáltalán nem bázisdemokratikusan, hanem centralizáltan működnek, például központi protokoll alapján szűrik, formálják a látszólag véletlenszerűen, a felhasználók által megosztott-kínált tartalmakat. De a választ arra, hogy igazából miért is nem teljesíthette be eredeti, liberális küldetését az internet, alapvetően magában a liberális habitusban találjuk meg: ahogy azt az amerikai konzervativizmus egy neves alakja sok-sok évvel ezelőtt megállapította, »a liberálisok azt állítják, hogy meghallgatják mások véleményét, de megdöbbennek és megsértődnek, mikor rájönnek, hogy valóban van más vélemény is«.

A »fake news«, azaz álhír-(anti)kultusz ennek lakmuszpapírja. A liberálisok ugyanis úgy gondolták, hogy mivel a világ előtt csak egy út van, a liberális demokrácia útja, ezért az internet ezen szemléletmódnak lesz úttörő harcosa, virtuális igrice – majd amikor rádöbbentek, hogy a net az »csak« egy csatorna, egy felület, mely nem pusztán a fősodorhoz tartozó liberális vélemények, hanem más irányultságú tartalmak terjesztésére is használható, azonnal az internet szabályozásáért, lényegében az általuk elviekben preferált szólásszabadság korlátozásáért kiáltottak. Hisz bár morálfilozófai alapállításuk szerint minden igazság kizárólag szubjektív lehet, az mégse járja, hogy az ő igazságukon kívül más igazság is létezhet! Így például az illegális migránsok tömeges és dömpingszerű határkerítés-átvágásait, lényegében az anarchiát ünnepként bemutató tudósítások és vélemények hírnek, addig a migránsok által elkövetett erőszakos cselekményeket bemutató képsorok álhírnek minősülnek. És hát egy szabályozott internet, ahol politikai alapon szűrik és cenzúrázzák a tartalmakat, hát az nem az a szabad internet, melyet az »ősatyák« megálmodtak…”