Pénzt kérek

„Nos, akkor ez a feketeleves. 
Vagy nem is tudom, zavarban vagyok. 
A Szabadfogás (a hivatalos műsor) megszűnésével tulajdonképpen munkanélküli lettem. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs dolgom, fordítok, írok, szövegelek. Fizetésem (rendszeres, kiszámítható jövedelmem) innentől viszont nincs. (Na, nem kell amúgy óriási összegekre gondolni: a tévétől kapott pénzem – már nem köt semmiféle „üzleti titoktartás” – kb. annyi volt, mint a diplomás minimálbér). 
Még nem éhezünk, vagy ilyesmi. A netet is csak hébe-hóba kapcsolják ki, aztán rendezzük. De hosszabb távon – és nem tudom, milyen hosszú távra kell berendezkednünk – elég nehéz lesz. Sok mindent át kell most szerveznünk. 
Másoknak persze sokkal nehezebb, rengetegen, borzasztó sokan valóban nyomorognak; mi az egyik napról a másikra élő, közműszámlákat tologató alsó középosztályba tartozunk ebben az eltorzult országban. Ami azért elég szégyen az országra nézve. Este mindig jut melegvíz megfürödni (ha jó a bojler), és kap enni a gyerek, a macskák, a kutya. Mi is eszünk. Én dohányzom is. 
Szóval, pénzt kérek. Tulajdonképpen nem is pénzt (ezzel vigasztalom magam), hanem szolidaritást. Annak kifejezését, hogy amit csinálok, valamiképpen közös ügy, nektek is fontos. Hogy van értelme a lázadásnak, az ellenállásnak, még akkor is – sőt akkor különösen – ha a hatalom mindent megtesz az elhallgattatására, az ellehetetlenítésére. 
Nem árulok zsákbamacskát:
– Mások – nagyon sokan mások – sokkal jobban rászorulnak a segítségre, és nekik még hangjuk sincs, hogy kérjék. Mindenekelőtt nekik segítsünk!
– Nem tudok, és nem is akarok semmi plusz tartalmat adni cserébe. Az már amolyan üzletféle lenne. Maradok, aki vagyok. Vagyis, ha segítesz, az „csak” annyit jelent, hogy segítettél. Ha nem tudsz (nem akarsz, nincs lehetőséged, stb.) adni, nem maradsz ki semmiből. Más szóval nem a tevékenységemért kérek ellenértéket, hanem a lehetőségért, hogy csinálhassam, amit csinálok. Írni nekem szükséglet, és nem fogom fizetőssé tenni, amit írok. Aki ad, segít, de nem kap, ha úgy tetszik, külön szolgáltatást. Amíg bírom, amíg lesz áram és internet, amíg nem foglalják le a gépemet, írni fogok, és örülök, ha olvassátok.
– Ezért még azt sem mondhatom, hogy „ha nem segítesz, abbahagyom”. Nem tudom abbahagyni, nem is akarom. Csinálom, ameddig bírom, talán azon is túl. 
– A véleményem sem eladó, ahogy eddig sem volt az; ha segítesz, attól még fogok olyanokat írni, mondani, amitől a falra mászol. És ez így kerek szerintem.
Ha módotok van rá, ha úgy gondoljátok, utaljatok nekünk valamennyit. Egy ötszázast, egy ezrest (én ennyit szoktam hasonló esetekben, ennyire telik). Minden segítség jól jön. 
Csak annyit ígérhetek: maradok, maradunk. Lesz Szamizdat Szabadfogás, új blog, új viták. Nem hallgatunk el, most amúgy sem lehet. Ha sokan vagyunk, ha együtt vagyunk, ha szolidárisak vagyunk, a NER rossz lóra tett. Nincs már más lehetőségünk, nem hagytak nekünk más lehetőséget, mint előre menni. Nemigen maradhattak már illúziók. 
Lehet, hogy most én is leromboltam egy velem kapcsolatost. Más helyzetben nem is tennék ilyet. De most ez a helyzet van. Ha segíteni tudtok, akár valami kisebb összeggel, akár csak egy megosztással, csak a hálám jár vele. Nem forintosítható, még a falra sem lehet kitenni. Tőlem ennyi telik, aztán majd meglátjuk. Ahogy a legszebb közhely mondja, „úgy még sose volt, hogy sehogy se lett volna”. 
És ez még erre az abszurd, eltorzult országra is igaz.
Akárhogy is: köszi, és hajrá mindannyiunknak! 

A számlaszámom: 

Konok Péter, Erste Bank 11991119-95328829-00000000

IBAN: HU94 1199 1119 9532 8829 0000 0000

PayPal: paypal.me/konokp”