„A helyzet az, hogy az a politikus, aki nem áll morális alapokon, az nem politikus, hanem valami más. Sok mindenben egyetértek Ungár Péterrel, szerintem is létezik túlmoralizálás, túlorbánozás a mai magyar ellenzékben, stratégia és taktika ellenben nem.
Az is biztos, hogy mondani kell valamit a mai magyar ellenzéknek IS arra, hogy mit kezd a globális kapitalizmussal és az azt kihasználó politikai erők által létrehozott erővonalakkal, de ha erre a jobboldal válaszait használjuk, akkor jobboldaliak leszünk, ha pedig nem morális alapállásból indulunk ki, akkor nem lesz politikánk, csak a hatalom akarása marad. A hatalom pedig önmagában még nem politika, ha politika alatt a jólét megteremtését és a közösség ügyeinek intézését értjük.
A morál, az értékek, az etika, vagy nevezzük bárhogy azt az alapállást, ami miatt az ember hinni, működni, dolgozni tud, elengedhetetlen a létezéshez, illetve szűkebben a politikai létezéshez, a politikai közösség létrehozásához. Enélkül nincs közösség, csak hatalom van. Az a cselekvés, ami nem azért valósul meg, mert az ember akarja azt, valamilyen módon a rendszer elnyomásából fakad. Az is elnyomás, amikor olyan munkát kell végeznünk, amit nem akarunk, az is elnyomás, amikor nem tudjuk élvezetünket lelni a munkában. Amikor nem tudunk hinni abban, amit csinálunk.
Pont ezért az a politika, ami nem abból indul ki, hogy elképzeli a lehető világok legjobbikát (legyen az az adott politikus vagy párt irányától függően egy igazságos, vagy akár egy szabadpiaci alapú társadalom), az el fog veszni. Az maga is az elnyomás terméke, és maga is csupán elnyomást tud létrehozni.”