Huszonnyolc nap alatt Kína körül

Dr. Gáspár-Szilágyi Szilárd, az Oslói Egyetem posztdoktori kutatójának útirajza

Huszonnyolc nap alatt közel 6400 kilométert utaztunk, ezáltal bejártuk Kína jelentős részét ezen a nyáron. Ültünk 10 órás buszon egy tibeti imádkozó nagyapó mellett, aki a szatyrában tartotta az élő kakast, és száguldottunk 300 km/h fölötti vonatokkal is. Az alábbi helyeken álltunk meg, hogy jobban megismerjük ezt a hatalmas országot: Shanghai, Hangzhou (Zheijang tartomány), a Huang Shan Hegység (Anhui t.), a Longji rizsföldek, Guilin, Yangshuo (Guanxi t.), Chengdu (Szecsuan t.), Kham Tibet (Nyugat-Szecsuan; Litang, Tagong, Danba), Xi’an (Senhszi t.), Peking és a Nagy Fal Mutianyu mellett. 

Így látta két európai a világ legnépesebb országát.

Az útvonal

1. A fejlődés

Politikai szempontból Kína (Kínai Népköztársaság) inkább egypártrendszeres ál-kapitalista országnak tekinthető, mintsem egy kommunista országnak. A magáncégek virágzanak, számos fiatal mászik fölfele a gazdasági ranglétrán és nagyjából minden nagy nyugati üzletlánc megtalálható (a Starbucks mindenhol, ezt követve a McDonalds, Burger King, Häagens Dazs, stb).

Kína az elmúlt 15 év leforgása alatt hatalmasat fejlődött, a világ leghosszabb gyorsvasútrendszerét (25 ezer km), autópálya- és gyorsútrendszerét (135 ezer km) és metróhálózatát (Shanghai, 675 km, viszonyításként a budapesti metróhálózat 40 km alatti) hozta létre.

Alkalmunk volt használni mindhármat és annyit mondhatok: fényévekre van tőlük lemaradva sok európai ország, kezdve a 300 km/h felett haladó vonatoktól (külföldi technológiára alapozott helyi szerelvények) a repülőtér nagyságú vonatállomásokon és a kisváros nagyságú repülőtereken át a vadonatúj, angol feliratú metrókig.

Habár sokan beszélnek a kínai építkezés lelassulásáról (az építkezés exportja lenne az egyik oka a One Belt One Road projektnek), de az országon belül gőzerővel építkeznek: autópályák, metrók, új vasutak, megyei utak, alagutak épülnek mindenfelé. Ez azzal is jár, hogy számos új épület kétes minőségű, illetve sok helyen láttunk lakatlan tömbházóriásokat.

Kína jelenleg gigavárosokat szül. A közismert Shanghai és Peking 20-25 millió lakossal rendelkeznek, de olyan városok, mint Chengdu vagy Xi’an  is közelítik a 15 milliót és még mindig növekednek.

300 km/h-ás gyorsvonat

2. A lakosság

Kína lakosságszáma meghaladta az 1.4 milliárd lakost. Ennek 90 százaléka az ország keleti, tengerparti részén él, ami óriási tömegeket jelent a csúcsórákban. Ugyanakkor a kormány megszüntette az egygyermekes politikát, aminek köszönhetően

Az egygyermekes politika és a fiúgyermekek kedvelésének köszönhetően a férfi-nő arány jelenleg mintegy. 52-48%. Ez azt jelenti, hogy több mint ötvenmillió férfi nem fog kínai feleséget találni magának. 

Ugyanakkor a városokban nagyon érződik, hogy az elmúlt két évtizedben több százmillió ember költözött vidékről városba, és ez a folyamat ma is folytatódik. Kialakult egy erős, gazdag középréteg, amely megengedi magának a külföldi autót, a nyaralást, és némileg majmolja a Nyugatot. A japán, német, koreai és francia autóiparok örülhetnek az erősödő kínai középrétegnek, hiszen az autók jelentős része ezekből az országokból származik (és valami okból kifolyólag mindenki a fehér színű autókat kedveli).

Mivel Kína sok szempontból még egy fejlődő ország,

még megjelenésükben is. A jó megjelenésű, iskolázottabb fiatalok például türelmesen várnak a sorban, míg a sokat megélt, tömegesen iskolázatlan, görnyedt idősek türelmetlenül az ember elé vágnak.

A kínaiak nagyon barátságosan viszonyultak hozzánk, és ugyan szinte senki sem beszél angolul, türelmesen megvárták, amíg kézzel-lábbal (és három fordító alkalmazással) elmagyaráztuk nekik, hogy mit akarunk. Látszik az is, hogy a kínaiak nagyon családcentrikusak: gyakran látni, amint két nemzedék neveli a kis porontyot, akinek próbálnak mindent megadni. 

Kína széles, sokszínű ételkultúrával rendelkezik és a kínaiak imádnak enni. Egyáltalán nem finnyásak: nem igazán találkozni olyan kínaival, aki allergiás a gluténra, nem eszik húst vagy éppen quinoamagvakkal kezd el sütni. A nyugatiak számára azonban már meglepő, amikor a Guanxi tartományban levő menükön kutyahúst is szervíroznak, vagy a piacon a tálban épp vízisiklók várják a sorukat a levesbe. Az is igaz, hogy aki Kínában utazik hosszabb ideig, az föl kell, hogy készüljön a gyomorproblémákra. Mi is elég komoly ételmérgezést kaptunk egy kis kham tibeti faluban.

Bodri kutyus a menün

3. Kham Tibet 

A Tibeti Autonóm Tartományba csakis engedéllyel és eléggé borsos árú kínai vezetővel lehet utazni. Emiatt elhatároztuk, hogy Kham Tibetet fogjuk meglátogatni. Kham Tibet kulturálisan Tibet része, de közigazgatásilag elcsatolták Tibettől és ma Szecsuan tartomány nyugati részét alkotja. Erdélyi magyarként az első dolog, ami meglepett a 4000 méter magas fennsíkokon járva, hogy minden kétnyelvű. Ugyanakkor – még akkor is, ha ez a vidék nem a Tibeti Autonóm Tartomány része – Kangding után katonai ellenőrző ponton keresztül kell átmenni. Az általunk látott többi tartományhoz képest

Vannak környékek, amiket lezártak a külföldiek előtt, például a serdari kolostort.

Megnéztük a 2008-as tibeti zavargások után betiltott és idén újra indított litangi lovas fesztivált is, amit persze három busznyi kínai rendőr felügyelt. A fesztiválon a különböző khampa tibeti lovas nomádok mutatták meg tehetségüket. Magyarként meglepett, hogy ugyan az itteniek nem sokat tudnak a külvilágról, mindenki barátságosan kezet fogott, amikor megtudták, hogy magyar – xiongyali – vagyok. 

A litangi khampa tibeti lovas fesztivál

Három busznyi rendőr a fesztiválon. A litangi kolostor.

E vidék infrastruktúrája rohamosan fejlődik, ami azzal is jár, hogy új, kínai han telepesek érkeznek, ezáltal megváltoztatva a régió városkáinak az etnikai arányát. Litangban és Danbaban is épülnek a hatalmas tömbházak, amiket kínai munkások kiviteleznek a jövendő kínai telepeseknek.

Kham Tibetben egyúttal sokkal több volt a kommunista szlogen (tibeti, kínai és angol nyelven), 

Ugyanakkor erdélyi magyarként feltűnt a kínai zászlók erős jelenléte a tibeti határrégióban, miközben például Shanghaiban egy kínai zászló sem tűnik fel.

Habár ottlétem alatt nem politizáltam, két tibeti vendégház-tulajdonostól megtudtam, hogy számos tibeti Észak-Indiában tanul. Ők magukat tibetinek tartják és a kínaiakra úgy utalnak, mint „ők, a kínaiak”. Sokan álházasságokat kötnek nyugatiakkal: így biztosítják azt, hogy a kínai hatóságok nem bajlódnak velük. Az egyiküknek svájci volt a felesége, de a másiknak megtiltották, hogy újból külföldre menjen, megfenyegetve a családját.

4. A kisebbségek

Ma Kínában 56 elismert kisebbség él a han többség mellett. A tibetiek mellett találkoztunk hosszú hajú yao nőkkel, zhuangokkal és muzulmán huikkal. Ami meglepett, hogy a múzeumokban nyíltan kiírják, Kína milyen sokszínű, és térképekkel jelzik, hol élnek a kisebbségek, illetve eléggé tárgyilagos beszámolókat írnak róluk. Itt-ott hallottuk azonban, hogy Xi’anban egy muzulmán mecsetet készültek lebontani, mivel állítólag engedély nélkül épült. Illetve 2016-ban a serdari tibeti buddhista kolostor egy részét is ledózerolták, mivel közutat kellett „biztosítani”.

Azt vettük észre, hogy a vallást azért tolerálják. Számos buddhista kolostor épült vagy működött a Kham tibeti részeken, és elég sok kínait láttunk imádkozni különböző kolostorokban vagy templomokban. Még egy keresztény kínai lánnyal is találkoztunk, aki megajándékozott egy „Jesus” kitűzővel.  

Kína nyelvileg is sokszínű. A legtöbb ember helyi nyelvjárást vagy nyelvet beszél. A kormány keményen nyomatja a hivatalos mandarint (Putonghuá). Emiatt a legtöbb ember kétnyelvű. Példaként Guangdong (Kanton) tartomány a yue nyelvet beszéli, Shanghai és környéke a wu nyelvet, de a legtöbb ottani ember mandarinul kell, hogy beszéljen a belföldi turistákkal.

Zhuang asszony a Longji rizsföldeken

Jól tudott, hogy Kínának katonai ambíciói is vannak (főleg a Dél-kínai-tenger környékén). A metróban a reklámok mellett jelen volt a propaganda is, hogy buzdítsák a fiatalokat a hadsereghez való csatlakozásra.

Köztudott: Kína nem épp egy szabad ország. Az internet erősen cenzúrázott. Nem érhető el a Google, a Gmail, a Facebook, néha a Skype, a BBC, az Independent, a CNN és az Instagram sem. Ezt a tiltást könnyen ki lehet kerülni egy VPN-el, de idén áprilistól a VPN kapcsolatokra is rászállt a kormány.

Minden metróállomáson és vonatállomáson ellenőrző pontokon kell átmenni, illetve külföldiek vonat- vagy hosszútávú buszjegyet csakis az útlevelükkel vehetnek. Ennek a pozitív oldala, hogy bármerre jártunk, mindenhol nagyon biztonságban éreztük magunkat. Ugyanakkor Peking és Kham Tibet kivételével nem igazán volt érezhető a rendőrség jelenléte. Látszódott az is: a köztereket úgy tervezték meg, hogy ne igazán lehessen tüntetni.

Nyelvi szempontból a látogatót kulturális sokk éri. Habár ma már láthatók angol feliratok a metrókban vagy a vonatállomásokon, szinte senki sem beszéli, még elementáris szinten sem angolul (kivétel egy-két jegyárust, hotelalkalmazottat, stb.). Ezért számos fordító alkalmazást kellett használnunk (Pleco, Waygo, Offline Google Translate). 

Pozitívum, hogy számos nagyvárosban már nem annyira szennyezett a levegő. Ez annak köszönhető, hogy

Peking felett még ott a szmog, de a nagyvárosokban terjednek az elektromos meghajtású motorok, robogók és persze az autók.

A Litang kolostor

Persze nem minden rózsás egy európai utazó számára. Az elhíresült kínai földre való köpködés ma is nagyon gyakori, kortól, iskolázottságtól és nemtől független aktivitás. A buszokban erre használandó zacskót is adnak. A tömegekre semmi sem tud felkészíteni, és nagyon sokszor kell sorokban állni, amit a türelmetlen idősebb nemzedék tolakodása fokozhat. Az sem titok, hogy a kínai sofőrök és a vezetés művészete sokszor két olyan párhuzamost alkotnak, amelyek még a Bolyai-féle dimenziókban sem találkoznak. A gyalogosátjárók afféle aszfaltra pingált rajzok, amiknek a gyakorlatban semmilyen jelentőségük nincs. És az is igaz: nagyon sok ételtárolási szabály nyilvánvalóan nincs betartva, még jobbfajta éttermekben sem.

A hirtelen fejlődésnek megvannak a hátrányai is. Az új épületeknek egy része kétes minőséget képvisel, illetve sok helyen látni betonmonstrumokat gyönyörű történelmi emlékművel mellett. Az étel rendkívül olcsó, de a különböző látványosságokat elég borsós áron lehet megnézni.

Nyugatiként arra is föl kell készülni, hogy nagyon sok helyen pottyantós vécéket használnak, még hotelekben és rangosabb éttermekben is. Amikor az országot járja az ember, nem egy olyan buszállomás van, ahol a latrinákat nem választja el semmiféle fal. Maradjunk abban, hogy volt részem olyan multikulturális élményben, ahol dolgom végzése közben

válaszfal nélkül persze.

Azzal is számolni kell, hogy nagyon sok kínai nem látott még élőben fehér embert, illetve sok helyen a fehér bőr magasabb rangot jelent – aki sötétebb bőrű, az valószínűleg munkásként kell, hogy dolgozzon a forró Nap alatt. Emiatt folyton (néha titokban is) lefényképeznek. Sok nőt is látni, aki bőrfehérítő szereket használ. És számos reklámban megtalálható a „díszletként” beékelt, mosolygó fehér ember.

Ki kér csirkét?