„A szülők egy másik, (fogalmam sincs, hogy kisebb vagy nagyobb) része valóban egy más iskolát szeretne. Nem az iskolai központi mérési módszerekben hisznek, hanem az egyéni képességek felismerésében és támogatásában, nem a tanár felülről elrendelt tekintélyben hisznek, hanem keresik azokat a tanárokat, akiknek természetes tekintélyük van, akik képesek meghallgatni a gyerekeket, akik a rendet hajlandóak minden résztvevő igényeinek figyelembevételével kialakítani az osztályban, iskolában, akik tudják, hogy az emberi társadalom más lehet, mint a méhek vagy a hangyák világa.
Ezekben az iskolákban ezért van több lehetőség még a szabad játékra, itt súlyt helyeznek az önkormányzó közösségek kialakítására, itt azt gondolják, hogy a kisebb tananyag nem feltétlenül ad kevesebbet, hanem teret ad arra, hogy az iskola sokszínű céljai megvalósuljanak.
Csak remélni lehet, hogy az ilyen iskolák száma nőni fog, minden akadályozás ellenére.”