Soros György filozófiája – és annak végzetes hibája

„Soros első kézből tapasztalta meg az elmúlt évtized radikalizálódó autoritarianizmus, mely nemcsak az Európai Uniót, de az egész európai demokráciát veszélybe sodorja. 2010 óta a filantróp többször is harcot vívott Orbán Viktorral, Magyarország autoriter, bevándorlásellenes miniszterelnökével. Legutóbb Soros azzal gyanúsította Orbánt, hogy az »megpróbálja visszaállítani a két világháború közti Magyarország látszatdemokráciáját«. Orbán, sikeres újraválasztási kampánya idején kampányát nagyban Soros démonizálására építette fel, antiszemita húrokat pengetve, és azt lebegtetve, hogy Soros titokban bevándorlók millióit küldené Magyarországba. Orbán emellett bezárással fenyegette meg a CEU-t, melyre a kormány rendszeresen »Soros-egyetemként« hivatkozik, és múlt hónapban a parlament egy bevándorlásellenes törvénycsomagot is elfogadott »Stop Soros« néven.

De míg Orbán a magyar nyílt társadalomra jelent csak fenyegetést, addig Donald Trump az, aki tényleg nagy mértékben fenyegeti a nyílt társadalmat. Soros Trump győzelmét a piaci fundamentalizmus és a 2008-as világválság az amerikai társadalomra gyakorolt káros mellékhatásának tartja. 2016 decemberében Soros egy véleménycikkben azt írta, hogy az amerikaiak Trumppal egy »szélhámosra és potenciális diktátorra« szavaztak, mivel »a választott vezetők nem feleltek meg a választók jogos elvárásainak és követelményeinek, és ez a kudarc kiábrándította őket a demokrácia és kapitalizmus felkínált verzióiból«.

A globalizáció során szerzett vagyon igazságos disztribúciója helyett Soros úgy fogalmazott, a kapitalizmus »győztesei« »nem kompenzálták a veszteseket«, amely az egyenlőtlenségek drasztikus növekedéséhez, és dühhöz vezetett. És bár Soros hitt benne, hogy az Egyesült Államok »alkotmánya és intézményei elég erősek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a végrehajtó hatalom kilengéseit«, aggódott, hogy Trump szövetségre léphet Putyinnak, Orbánnak, és a többi, autoriter vezetővel, mely szinte lehetetlenné tenné egy globális nyílt társadalom felépítését. Magyarországon, az Egyesült Államokban, és még a világ számos részén, amely egykor megragadta Soros figyelmét, projektje elakadni látszik.

Soros útja bizonytalan. Egyrészt, legutóbbi megnyilvánulásai arra utalnak, hogy a baloldal irányába mozdult el, főleg a büntetőjogi reformot és a menekülteknek való segélyt illetően. Nemrég egy alapot hozott létre, hogy Larry Krasner radikális philadelphiai ügyész kampányát segítse, és három kaliforniai kerületi ügyész-jelöltet is támogatott, akik hasonlóképp elkötelezettek az ügyészség reformja iránt. Emellett mintegy 500 millió dollárt kötött el a globális migrációs válság enyhítésére.

Másrészt, viselkedése arra is utal, hogy továbbra sem hátrált ki a tradicionális Demokrata Párt mögül, mely képtelen valós válaszokat adni a felmerülő krízishelyzetre. A 2016-os demokrata előválasztásban Hillary Clinton ismert támogatója volt. Legutóbb pedig Kristen Gillibrand potenciális demokrata elnökjelölt ellen kelt ki, amiért az Al Franken szexuális zaklatással vádolt [minnesottai szenátor] lemondását követelte. Ha Soros továbbra is támogatja progresszív projektjeit, komolyan hozzájárulhat a nyílt társadalomhoz; de ha banális demokraták mellett áll ki, az amerikai közélet további lealacsonyodásában lesz oroszlánrésze.

Karrierje során Soros számos bölcs és érdekes beavatkozást tett. Demokrata nézőpontból viszont katasztrofális, hogy egyetlen embernek ekkora befolyása lehet a közügyekre. Soros maga is felismerte, hogy »a kapitalizmus és a demokrácia közötti kapcsolat finoman szólva sem a legjobb«. A hozzá hasonló milliárdosok problémája, hogy mihez kezdenek ezzel az információval. A nyílt társadalom egy olyan világot vetít előre, amelyben mindenki elismeri egymás emberiségét, és egyenlőként kezeli a másikat. Ha viszont mindenki a sütemény egyre zsugorodó utolsó szeletéért harcol, nehéz elképzelni, hogyan is építhetnénk egy olyan világot, melyben Soros – és még sokan közülünk – szeretnének élni. Jelenleg úgy tűnik, Soros kozmopolita álmai álmok maradnak. A kérdés pedig az, hogy miért? A válasz: a nyílt társadalom egy olyan világ, ahol egyikünk sem – de még Soros, Bill Gates, Richard DeVos, Mark Zuckerberg, Buffett, Elon Musk és Jeff Bezos sem – válhatna olyan gazdaggá, mint amilyen jelenleg.”