Megjavult a Facebook? Ugyan! Hitler is jófej volt néha

„A püspök kitért a keresztes háborúk témakörére is, és feltehetően ezzel gázolt bele legjobban a progresszió lelkébe. Itt ugyanis leírta, hogy a keresztes hadjáratok nem zsákmányszerző-gyarmatosító akciók voltak, hanem a keresztény világ kétségbeesett önvédelmi harcai a közel-keleti kereszténységet akkor már évszázadok óta a föld színéről eltörölni igyekvő muzulmán hódítással szemben. Az iszlám könyörtelen hódító mivoltának  leleplezése simán kimeríti a gondolatbűn fogalmát manapság, amikor a kereszténygyűlölő haladó média és olyan véleményformáló világcégek, mint például a Facebook, éppen a muzulmán bevándorlók tömegeinek jóhiszemű befogadására próbálják ránevelni az embereket. Hamarosan tiltólistára is került a cikk, nemhogy nyilvános bejegyzésben nem lehetett megosztani a közösségi oldalon, de még magánüzenetben sem engedte elküldeni a rá mutató hivatkozást a rendszer.

Miután felhívtuk a figyelmet a leplezetlen cenzúrára, az eset szélesebb nyilvánosságot kapott, és csodák csodájára ismét megoszthatóvá vált a cikk a Facebookon. Az okokat csak találgathatjuk. A Facebooktól kérdezni teljesen fölösleges, hiszen a vélemények és felhasználók tiltásának perverz örömében alámerült cég cenzorainak nem szokásuk szóba állni egyszerű halandókkal, és ha mégis megtennék, nyilván lenne valami előre elkészített hablatyuk műszaki hibáról, gyorsan korrigált tévedésről, rossz beállításról. Ettől magunkat és az olvasókat is megkímélnénk.

Így viszont két lehetőség merül fel a furcsa esettel kapcsolatban. Elképzelhető, hogy a Facebook-cenzúra Pelikán elvtárshoz hasonlóan nem elég képzett ideológiailag, és bizonytalankodik ahelyett, hogy határozott, végleges mozdulatokkal kigyomlálná a »civil« nyílt társadalommal és annak politikai céljaival ellentétes gondolatokat. Ha így áll a helyzet, akkor igazán aggódhatunk, mert fennáll a veszélye, hogy a nézetek és vélemények széles spektruma juthat el hozzánk, és akár még egyedi saját vélemény kialakítására is vetemedhetünk a progresszió dicsőségének egyoldalú zengése helyett. Sajnos a másik, valószínű eshetőség sem megnyugtatóbb. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a monopóliumot szerzett, és monopóliumában a hivatalos szervek által sem zargatott közösségi oldal gátlástalanul cenzúráz világnézeti, vallási, politikai alapon, véleményeket tüntet el az emberek szeme elől – ami a mai korban egyenlő az elhallgattatással – ha pedig rajtakapják a véleménydiktatúra építésén, akkor gyorsan úgy tesz, mintha a kék mezőbe rakott fehér f betű nem hasonlítana kísértetiesen a fehér mezőbe rakott fekete horogkereszthez.”