Új szelek fújnak

„Az elit sok esélyt kapott a választóktól, mostanra azonban végképp elfogyni látszik a türelem. A migránsválság kezelésében megbukott politikusok számára a jövő évi európai parlamenti választás óriási pofonnak ígérkezik, az európai döntéshozók pedig igyekeznének megelőzni, hogy – Orbán Viktor szóhasználatával élve – mindenhol a kemény fiúk taroljanak.

A bajor kormánypártit, a CSU-t az őszi tartományi választás nyomasztja leginkább, Markus Söder miniszterelnök és Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter nem akarja megismételni a tavalyi Bundestag-választáson bekövetkezett kudarcot. Az akkori csúnya szereplést Angela Merkel kancellár nyitott migránspolitikájának köszönhették, na meg persze saját maguknak, hiszen némi keménykedés után mindig engedtek Merkelnek, mindig kihátráltak a követeléseikből. Láthatóan tanultak ebből, hiszen a belügyi tárcát megszerző Seehofer és Münchenből politizáló párttársa a CDU/CSU szövetségben szokatlan határozottsággal szorítja sarokba Merkelt. Pozícióikat erősíti, hogy a berlini döntésekbe évek óta hűségesen belesimuló osztrák kormányban is új szelek fújnak, Sebastian Kurz kancellár – aki rá- adásul a kabinet mérsékeltebb felét képviseli – nem csinál titkot belőle, hogy nem a merkeli úton járna. A bajorok pedig keserűen irigyelték tavaly Kurz sikerét, most pedig a Seehofer–Söder–Kurz hármas távolságot tart Merkeltől. A migránsellenességével feltört Alternatíva Németországnak párt szerint mindez csak szemfényvesztés, Seehoferék csak a választásokra készülnek, nem gondolják komolyan Merkel megzsarolását, a kancellárt pedig nem a CSU, hanem csak a nép állíthatja meg. Vajon igazuk van? Ez a következő hetekben eldől. Egyvalamit mindenesetre Münchenben sem árt tudni: a választókat átverni nem jó ötlet.

A bajorok és osztrákok által képviselt migrációs politikához csatlakoznak a visegrádiak és Olaszország is, különösen az igen markánsan fellépő Matteo Salvini belügyminiszter. Pártja, a Lega évek óta a bevándorlás ellen kampányol, ő pedig nem teketóriázott, amint megkapta a belügyi tárcát, elkezdte beváltani az ígéreteket. Az európai politikai széljárás változását pedig mi sem jelezheti jobban, mint hogy hiába záporoznak a kritikák Rómára, Salvininek nincs oka meghátrálni.

Van azért egy hely, ahol makacsul ellenállnak az új szeleknek, ez pedig Brüsszel. Az uniós elefántcsonttoronyból nézve ugyanis a bécsi, müncheni, római és budapesti döntések nem a józan ész diktálta, szükségszerű intézkedések, hanem őket az eltiprandó, gonosz, nacionalista, populista tagállami önzés vezeti. Az Európai Bizottság és a migránsválság előtt megválasztott Európai Parlament a mai napig, szembeköpve a választók akaratát és a valóságot, napirenden tartja a kötelező, állandó és automatikus kvótát. Amikor tehát a felelős tagállami vezetők a határok védelmére, a végtelen emberáradat megfékezésére törekednek, akkor Brüsszel azt akarja keresztülverni, hogy plafon nélkül jöhessenek az emberek, mindenkinek lesz helye. Ennyit a Juncker-féle migrációs minicsúcsról, amit Orbán Viktor jogsértésnek nevezett. Ezzel párhuzamosan pedig folytatódik a visegrádi országok büntetése – minket érint hátrányosan az uniós költségvetés, és a kötelező kvótás javaslat is gyanúsan nekünk csap oda legjobban.”