Mindenre van ember

„A káderforgatás feltétele, hogy a főnöknek rendelkezésére álljon cseresor, olykor egy teljes új garnitúra, amelynek tagjai még inkább megfelelnek a saját maga által szabott igényeknek. Orbánnak nagy erőssége a politikuskeltetők, kollaboráns-inkubátorházak, funkcionárius-tesztpályák, klóngyárak működtetése, annál is inkább, mert vezetői módszerének lényege a központosítás mellett az intézmények kettőzése, a párhuzamos felelősségi rendszerek létrehozása, a beosztottak versenyeztetése. Ehhez ember kell, mondhatni emberanyag. Olyan személyek, akik elvégzik a rájuk bízott munkát, s nemhogy nem fanyalognak, de adott esetben a végrehajtási szakaszban kreatívan továbbszövik a vezérlő gondolatokat, kiállva a hatékonyság fontos próbáját.

A jól bejáratott szisztémában megvan a helye a szigorúan nem haladó értelmiségnek is. A Magyar Tudományos Akadémia vezetői egy napon arra ébredtek, hogy a kormány minden előzetes bejelentés nélkül a következő évi költségvetésben átsorolja kutatási pénzeik nagy részét az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz. A kétségkívül innovatív megoldásról, úgymond, egyeztetett a kormány az Akadémia elnökségével, mármint azt követően, hogy egy újsághír nyomán kitört a botrány. Előzőleg nem sikerült szólni, ami a kormány rendes ügymenete. Jegyezzük meg, például a történettudomány területén eddig is számos párhuzamos kutatóhely létrehozásával és kistafírozásával kóstolgatta a kormány az Akadémiát, most pedig itt az alkalom a tudományos köztestület térdre kényszerítésére.

A kormány álláspontját az MTA elnökével szemben egy akadémikus, Palkovics László képviseli, akiről sokan úgy tartják, bármely iparvállalat topmenedzsereként szívesen alkalmaznák. A miniszter szerint nincs semmi látnivaló, mindenki mindent félreért, szóba sem jön az Akadémia államosítása, szakmai kérdésről van szó. Az Akadémia megkapja a pénzt, csak előtte a nagyobb ügyekben, úgymond, megállapodik a kormánnyal. Hírek szerint még mindig vannak akadémikusok, akik a megállapodás eufemisztikus formulájának hallatán reménykednek, hogy mindez csak terv.

Ami azt illeti, az MTA vezetésének ellenállása valóban lassíthatja a kormány nyomulását. Az egyetemek rettegő hallgatása, amely a szolidaritási nyilatkozatok helyett hallatszik el messzire, viszont gyorsítja. Annak felméréséhez azonban, hogy a kormány pénzközpontosító és autonómiacsökkentő szándéka mennyire komoly, egyetlen dologra van szükség, körül kell nézni a fülkeforradalom utáni Magyarországon, a berendezkedett NER világában.”